Szalai Csaba
 
Én - ha úgy vesszük - nagyvárosi ember vagyok, hiszen Budapesten születtem és élek azóta is. Mindezek ellenére egyáltalán nem vagyok városi ember, hiszen 6 éves korom óta Óbudán, a Hármashatár-hegyen lakom és hátul, ha kimentem a kertkapun, máris a vadonban voltam. Ezért nekem az erdő gyermekkorom óta a szabadságot, a kötetlenséget jelentette: ott játszottunk, mászkáltunk, bunkereket építettünk és a szomszéd fiúkkal dárdákkal vaddisznóra vadásztunk. Így hát a természet nekem természetes volt mindig és a természetbúvárkodás Gerald Durrell nyomdokain hamar átcsapott túrázásba, amivel az egész ifjúságomat töltöttem. Bejártuk az egész országot és ahogy nőttünk, egyre nagyobb és nagyobb kihívásokat, célokat tűztünk ki. Végig túráztuk Erdélyt, mászkáltunk a Tátrában, az Alpokban, a Balkánon. Számos expedíción vettem részt, titkos katonai objektumokhoz, zárt természetvédelmi területekre hatoltunk be, de megjártam Boszniát még hadiállapotban, Albániát, amikor arra még a madár se járt. Túrázni csak Európát jártam, de voltam a tetején is, sok más csúcs mellett. Évekig másztam sziklát, 6-szor csináltam meg a Kinizsi 100-at, tájékozódási versenyeken indultam, egyszerűen szerettünk mindent, ami „kemény”. Mindezek mellett mobilmániás vagyok, vagyis szenvedélyesen rajongok a kempingezésért, de szeretem még az alternatív építészetet és az önfenntartást is. Lélekben folyton kutatom az abszolút Igazságot, így megkerülhetetlen volt számomra az életem során a vallás és a filozófia, bár az utóbbi időben főként a társadalmi és politikai folyamatokat figyelem. Nem titkolt szándékom a túrázás és természetjárás népszerűsítése, hiszen sehol se lehet az ember szabadabb, mint a vadonban, távol a várostól, zajtól, füsttől, tömegtől. Bárkivel, akit érdekel mindez, szívesen megosztom a tapasztalataimat, de szívesen tanulok én is a nálam jóval okosabbaktól.

Belépés
JEGYEZZEN MEG
Elfelejtett jelszó | Regisztráció
Rendezés