Ma túrázni indulunk a Durmitor Nemzeti Park egyik legszebb vidékére. Ösvényünk kezdetben a rétekkel tarkított fenyvesben kanyarog, majd a kitartóan emelkedő ösvény szép lassan kiér az erdőből. A Kalica-völgy küszöbén megpihenünk és változatos tájon haladunk a völgy aljában, mellettünk a Meded csipkézett gerince fut. Amint kiérünk az erdőből, gyönyörű hegyi panoráma fogad, a meredek sziklafalak között néhol hófoltok, másutt törpefenyő állományok. A túra csúcspontja egy vidám piros bivakház, amely mellett pihenünk, ebédelünk. A visszafelé vezető út már ismerős lesz, a tóig együtt mozog a csapat. Itt lehet fürdeni, lábat áztatni, de azokkal, akik éreznek magukban erőt, tovább folytatjuk túránkat a Fekete-tó megkerülésével. (Crno Jezero). A várhatóan késői tegnapi érkezés miatt ma este tartjuk meg ismerkedési estünket. Szállás: panzióban. (Kalica-völgy: táv: 14 km, szint: 600 m fel és le, menetidő: 5-6 óra; Fekete-tó körbe: táv 5 km, szint 100 m, menetidő: 1-2 óra.)

Ezen a napon egy fakultatív program keretében lehetőség lesz kipróbálni a vadvízi evezést gumicsónakokban a Tara-folyón. Az evezés könnyed, így bőven van idő rácsodálkozni kontinensünk legmélyebb kanyonjának természeti szépségeire. A kristálytiszta vizű folyó kanyonjához és az azon átívelő hídhoz azoknak is lesz lehetősége ellátogatni, akik a nézelődés szárazabb oldalát választják, velük elidőzünk a kilátópontokon és lesétálunk a folyóhoz. Lehetőség van az ún. zipline kipróbálására is, ahol egy 800 méter hosszú drótkötélen tudunk átcsúszni 150 méter magasságban a folyó felett. Szállás: panzióban.

Buszunkkal ma ismét a Durmitor Nemzeti Park bejáratához indulunk, hogy egy igazán kiadós, de nem kevésbé látványos túrát tegyünk. Gyönyörű fenyvesben indul utunk, a kezdeti lankás terepet egyre meredekebb ösvény váltja fel, majd két kaptató után kiér a fenyvesből. Gyönyörű, széles, füves völgy tárul elénk, amit 2000 méter fölé nyúló csúcsok kereteznek. A völgyben lovak és tehenek legelik a pázsitot. Az ámulatba ejtően szép völgyön emelkedünk egészen a Međeđe ždrijelo hágóhoz, ahol már 2000 méter fölött járunk, így csak pár perc a Planinica csúcsa, ahonnan átlátunk a hegyvidék „másik” oldalára is, hiszen a csúcs a főgerincen fekszik. Égbetörő hegyóriások, szurdokvölgyek és tengerszemek madártávlatból, mindezt egy olyan csúcsról, ami egyáltalán nem kitett, így nyugodtan le lehet ülni, megpihenni. Az ismert úton térünk vissza Žabljakba. A túra nehézségét a nagy leküzdendő távolság és a szintemelkedés adja, nem technikás az út, bár a talaj gyakran köves, sziklás. Mivel oda és vissza ugyanazon az úton jövünk, kisebb csoportok bevárhatják a csúcsról visszatérőket, ha menet közben fogy el az erő. Szállás: panzióban. (Táv: 21 kilométer, szint: 900 méter felfelé, ugyanennyi lefelé, menetidő: 7-8 óra)

Reggel búcsút veszünk a hegyvidéktől és a tengerpart felé vesszük az irányt. Nem akármilyen helyen látjuk meg az Adriát: a magas hegyekkel körülvett, többszörösen elágazó, fjordszerű hatást keltő Kotori-öbölbe ereszkedünk le buszunkkal. Rögtön megállunk fürdeni és sétát tenni az öböl legszebb helyén található egykor virágzó középkori városban Perastban. A kis pihenőt követően haladunk tovább szállásunk, a montenegrói tengerpart „fővárosa", Budva egyik apartmanháza felé. Szállásunk elfoglalása után közösen indulunk esti korzózásra az óváros falai közé. Szállás: apartmanokban, ahol öt éjszakát fogunk eltölteni.

Utunk hatodik napján választhatjuk a pihenést Budvában, vagy ellátogathatunk a Shkodrai-tó mesébe illő világába. Bázisunk Virpazar lesz, a tó partján fekvő kedves halászfalu, innen indulhatunk fakultatív hajókirándulásra a tavon, amit megfűszerezünk a tóban való fürdéssel és egy remek halebéddel a faluban. Délután fotómegállót tartunk a Crnojevića-folyó legszebb kilátóhelyén, ami minden Montenegróról szóló könyvben szerepel. Budvai visszatérésünk előtt a naplemente fényeit a riviéra fölé magasodó, Osztrák-Magyar Monarchia által épített Kosmac-erőd tövéből élvezzük. Szállás: Budva, apartmanokban.

A mai nap felét túrázással, másik felét városnézéssel vagy strandolással töltjük. A Lovćen- hegységből a régi hadiutat követve ereszkedünk le a Kotori-öbölbe, egészen pontosan annak névadó városába. A sziklás talaj hol fenyvesben, hol nyílt vidéken vezet, így madártávlatból élvezhetjük az öböl látványát. A túra és a városnézés „észrevétlenül” folyik egymásba, hiszen a világörökség részét képező óváros fölé épült erőd titkos hátsó bejáratán keresztül érkezünk Kotorba. Miután kiélveztük a látványt a magasból, leereszkedünk a sikátorokkal átszőtt városba. Az ódon épületek között frissítőt kortyolhatunk, de egy rövid csobbanás is a programba illeszthető. Szállás: apartmanokban. (Lovcenről Kotorba: táv: 6 km, szint: 950 m lefelé, menetidő: 3-4 óra)

Hajnalban összepakolunk és hazaindulunk. Budapestre a késő esti órákban érkezünk.