Találkozás 20:15-kor a XI ker. Pázmány Péter sétány és a Magyar Tudósok krt. sarkán levő parkolónál (az ELTE új épületei mellett, a Petőfi-hídtól 5 percre az A38 hajóval szemben), indulás 20:30-kor! Az éjszakát az autóbuszon töltjük.

Délelőtt érkezünk meg a környék vitathatatlanul legjobb kempingjébe. Gyors felfrissülést követően felhúzzuk eddig pihenő túrabakancsainkat és a szomszédos faluban lévő felvonóhoz megyünk, hogy pillanatok alatt 1998 méter magasba emelkedjünk. Innen már kis ízelítőt kapunk a Rosengarten csoport égbe törő sziklatornyainak látványából. Utunk a fenyvesben vezet, de a sípályák nyiladékaiból elképesztő panorámát kényszerülünk befogadni, aminek hamarosan mi is részesei leszünk, miután egy meredek gyalogösvényen jutunk fel a sasfészekként egy hatalmas sziklán trónoló Rifugio Preuss épületéig. Itt szusszanunk egyet, majszolhatunk egy apfelstrudelt, fogyaszthatunk egy levest, vagy egy jó kis csapolt sört, mindeközben a méltán híres Vajolet tornyok látványában gyönyörködve gyakran használva a csodálatos és elképesztő panoráma szavakat. Miután sikerült testileg-lelkileg feltöltődnünk, és rojtosra fotózni a fényképezőgépünket, elindulunk  hogy elérjük a felvonót, de a dózerutat választjuk a gyorsabb haladás reményében, pihentetve fáradt lábainkat. Ismerkedési est vár ránk a település legjobb pizzériájában, ahol megismerkedünk utastársainkkal egy jóféle Margherita, vagy Tonno társaságában. Szállás kempingben, ahol 3 éjszakát töltünk.

Ma a hegyek vad arcát fogjuk megismerni az Antermoa-tó holdbéli táján járva. Autóbuszunk Mazzin településéig repít minket, ahonnan egy meredek gyalogösvény vezet végig az Udai folyócska vadregényes völgyében. Többször megállunk, hiszen ezen a szakaszon 700 méter szintet kell legyűrnünk, így lesz időnk fotózni, vagy csak leülve csodálni a tájat és eggyé válni vele. A völgyből kiérve egy havasi legelőn bukkanunk ki, ahol a környező mormota várak lakóit pillanthatjuk meg és hallhatjuk jellegzetes füttyeiket, miközben ismét elkezdünk emelkedni, de ezúttal már egy kőtörmeléklejtőn. A Dona-hágón átbukva már előttünk a baráti közelségben lévő Rifugio Antermoa, a mögötte levő gyönyörű szép tóval. Itt a kopár sziklakörnyezetben pihenünk egy kicsit, ezután visszatérünk a Dona-völgy mormotákkal benépesített, barátságosabb füves területére, ahol a Rifugio Donáig régi pásztorszállások közt haladunk. A menedékház után a terepjárókkal is járható út hirtelen meredek lesz, tempónk lelassul, de sebaj, kárpótol a remek táj és a jó társaság, egészen Fontanazzo falucskájáig sztorizhatunk, ahol a buszunk már vár. Szállás kempingben. (Menetidő: 8-9 óra, szint: 1200 méter fel/le, táv: 16 km)

Kényelmes reggeli kelés után a Sella-hágóra autóbuszunk repít fel, szerpentinek seregén átküzdve magát, hogy onnan tovább már talán az egész Dolomitok legegyedibb felvonóján tegyük meg a távot a Rifugio Toni Demetz 2681 méteres magasságáig. Az elképesztő kilátásban nemcsak a nyeregben tudunk gyönyörködni, de az onnan levezető meredek kőtörmelékes úton is, miközben a Sassolungo és Sassopiatto közti völgyben haladunk. Köztes úticélunk a Rifugio Vicenza, ahol ismét csak a tradicionális hütte-gasztronómia remekei közül válogathatunk, esetleg saját hozott anyagból tudunk megebédelni. Innen még egy darabig lefelé haladunk, hogy egy kis emelkedőn átvágva egy varázslatos sziklavilágban haladjunk tovább, ahol a cirbolyafenyők kőtömbök tetején gyökereznek, a rododendronok alattuk, és körülöttük mindenhol megannyi színes virág. A Rifugio Comicit elérve jó idő esetén elhelyezzük magunkat az ott található babzsákokba és nyugágyakba, orrunk előtt a Sella hatalmas tömbje, és azon gondolkozunk, hogyan bulizzunk ki a főnöktől még pár nap szabit, amit itt tudunk tölteni. Buszunkig visszavezető utunk a Sziklavároson halad keresztül, ami hasonló kőtömbös formáció mint ahol már jártunk. Szállás kempingben. (Menetidő: 5-6 óra, szint: 200 méter fel, 1000 méter le, táv: 10 km.).

Reggel fájó búcsút veszünk a csodaszép Fassa-völgytől, de ne keseredjünk el, mert táborbontás után még az átütően gyönyörű Karersee és a csendes türkizfelszínen tükröződő Latemar-csoport szépsége előtt meghajlunk és leülve tűnődünk az élet értelmén. Ennyi szépséggel feltöltődve indulunk hazavezető utunkra, Budapestre, ahova várhatóan a késő esti órákban érkezünk.