Transzfer esetén találkozó 6:00-kor a Keleti-Pályaudvaron lévő postai parkolónál. Egy fehér Volkswagen kisbuszt keressetek. Kb. 4 óra múlva érkezünk meg a Liptói-havasok déli lábához, Prószék faluba. A település északi végénél csalogató látvány a fenyvesek közül kitűnő sziklákkal határolt völgybejárat látképe. Hamarosan ott is termünk a szikláknál, vadregényes szurdokvölgyön küzdjük felfelé magunkat, görgős sziklákon lépdelve. Előfordulhat, hogy a patakba is bele kell lépnünk, így a vízhatlan bakancs mindenképpen szükséges. A szurdokban van néhány lánccal és létrával biztosított szakasz, de mindegyik rövid és könnyű, nincsenek nagy mélységek alattunk. Rövid kitérőt teszünk egy mellékvölgybe, ahol a nyár végére kiszáradó, de a tavasszal működő vízesést nézzük meg. Nemsokára kiérünk a szurdokból és a fenyvesből és nyíltabb területen, egy széles mezőn folytatjuk túránkat. Szép kilátás nyílik innen a havasok környező csúcsaira. Érintjük Nagyborové falu szélét, ahol, ha nyitva találjuk a kocsmát, megpihenünk. A falu után ismét zúgókkal, vízeséssel és sziklákkal színesített szakasza következik kirándulásunknak: ez már a Kvacsányi-szurdok. Megpihenünk egy fűrészmalomnál, majd a szurdok oldalában vezető turistaúton sétálunk el buszunkig. Bölényfalui szállásunkra a kora esti órákban érkezünk, ahol a napot egy kellemes vacsorával zárhatjuk, jófajta sört és borovickát kortyolva. Szállás: panzióban. Menetidő: 4-5 óra, táv: 13 km, szintkülönbség: 500 m fel, 450 m le.

Szállásunkról ma először a Rohácsi-völgy bejáratához utazunk, ahol neki is vágunk túránknak. Felkapaszkodunk a völgyön végigfutó erdészeti útig, majd bemelegítésként ezen haladunk felfelé. A fenyvesből már itt is kibukkannak a fölénk magasodó kétezres csúcsok. A Tatliakovo-menedékháznál aztán letérünk az útról és egy köves ösvényen kezdünk felfelé haladni a Zábrat-hágó felé. 1656 méteren érjük el a hágót, ahonnan már végig tudjuk követni aznapi túránkat. Első csúcsunk a gerincen haladva a Rákony lesz, majd egy kis pihenő után már útban leszünk a 2000 fölé magasodó Volovecre. A lengyel és szlovák túrázók körében is népszerű Volovecről egész pazar körpanoráma tárul elénk: keleti felé ellátunk egészen a Magas-Tátráig, de rálátunk a Liptói-havasok további vonulataira és ekkora látjuk be először szinte teljes egészében a Rohácsi-tavak vidékét is madártávlatból. A Volovecről leereszkedve következő csúcsunk már a Hegyes-Rohács, azonban a csúcs felé vezető szakaszon itt már láncos, sokszor kitett részekkel is találkozunk majd. Ha leküzdjük az akadályokat, a jutalmunk egy újabb csúcsélmény, és ismét remek kilátás. A Placslivo felé ismét átkelünk majd láncos részeken, mielőtt felérünk utolsó, egyben legmagasabb csúcsunkra is. Pihenőnk után egy darabig még folytatjuk utunkat a gerincen, majd a Szomorú-hágón visszafordulunk a Rohácsi-völgy felé. Utolsó pihenőhelyünk a Tatliakovo-menedékház, ahol bedobhatunk egy hideg kofolát, vagy a tóparton elfogyaszthatjuk az utolsó otthonról hozott szendvicset. Az erdészeti utat követve a völgy alján visszatérünk járműveinkhez. Kora este - kellemesen elfáradva - indulunk haza, érkezés Budapestre a késő esti órákban. Ellátás: reggeli. Menetidő: 9-10 óra, táv: 19 km; szintkülönbség: 1420 m felfelé, majd ugyanennyi lefelé.