Wadi Rum - holdbéli tájakon járva (Jordánia)
| Márciusi jordániai körutunk egyik legjobban várt állomása az a Wadi Rum sivatag volt, mely az ide igyekvő kalandvágyó hátizsákos turisták egyik legkedveltebb célpontjává vált az utóbbi években. Az ország déli csücskében található sivatag Aqabától és egyben a Vörös-tengertől alig 70 km-re található, és könnyen megközelíthető mind busszal vagy autóval az Aqaba-Amman autópályáról. |
|
| A gigantikus gránit és vörös homokkő sziklák által uralt tájat – melyet találóan a „Hold völgyének” is neveznek – először Thomas Edward Lawrence (1888 – 1935) angol katona, régész, író és kalandor írta le a 20. század elején. Felfedezései, irodalmi tevékenysége és leginkább az 1916-18-as arab nemzeti felkelésben betöltött szerepe miatt később Arábiai Lawrence néven vált közismert. Romantikus, rejtélyes személyisége, kalandos haditettei és szokatlan életvitele révén számos, róla szóló könyv és film hőse lett. Az egészen a 80-as évekig feledésbe merült sivatagi tájat aztán 1984-ben fedezték fel újra maguknak a sziklamászók, majd vált széles körben ismertté az akkoriban megjelent első útikönyveknek köszönhetően. |
|
| Fogtuk tehát magunkat és Aqabából buszra szálltunk, letérve az autópályáról pedig pár kilométer után egy őrbódéba ütköztünk. Kifizetve a néhány dínáros belépőt pedig már mehettünk is tovább, hogy pár perc múlva már egy marsbéli táj kellős közepén találjuk magunkat. |
|
| A nemzeti park bejáratánál megtalálható újonnan épített látogatói központban ki-ki saját vérmérséklete szerint választhat az egy, vagy akár többnapos terepjárós kalandozások, sivatagi sátorban alvások és egyéb speciális programok közül. Kissé zavaró lehet az útjaikat minden áron eladni akaró beduin őslakosok elsöprő rohama, ám kellő higgadtsággal könnyen kezelhetjük a helyzetet, és megtalálhatjuk a legolcsóbb - és remélhetőleg legszínvonalasabb - szolgáltatásokat. Azonban aki úgy dönt, hogy inkább saját maga fedezné fel a sivatag rejtett világát, egy közeli faluban könnyen találhatunk segítőkész és kevésbé rámenős helyieket akik segíthetnek a bejutásban, ahol aztán egy jó térképpel - és sok vízzel - elindulhatunk felfedező utunkra, hasonló útitársak kíséretében :) |
|
| Mi is így tettünk, találkoztunk helyi barátunkkal aki elvezetett minket szálláshelyére ahol a szemünk elé táruló sziklák mesebeli formákat öltöttek. Itt volt szerencsénk beduin barátunk sátrában tölteni egy felejthetetlen éjszakát, a semmi középén, távol a turistáktól, zajtól, magunk mögött hagyva utunk eddigi fáradalmait. |
|
| A már-már túlzottan giccses, mesébe illő naplementét először talán mi se akartuk elhinni, aztán a napfelkelténél már simán kisgyermeki vigyorral megjegyeztük, hogy igen, ez nagyon szép… |
|
| Miután alaposan kicsodálkoztuk magunkat, természetesen nem hagyhattuk ki a már említett sziklamászást sem.. |
|
| Egy-két kisebb csúcs után csak úgy hívogattak a nagyobb hegyek, mi pedig mentünk amíg tudtunk, hogy végül megcsodáljuk a lábunk alatt elterülő Wadi Rum mesés világát. |
|
Hamarosan fájó szívvel vettük tudomásul, hogy ideje továbbállni, időnkből kevés, körutunkból pedig még nagyon sok volt hátra, de ott rögtön tudtuk, hogy ide egyszer még vissza fogunk jönni. |
Írta: Pál Máté Képek: Pál Máté, Dobai Tibor |
