Júliai-Alpok, Szlovénia

A Júliai-Alpok leglátványosabb völgyei

Igen kevés olyan ország van, ami annyi természeti csodával és változatossággal rendelkezne, mint délnyugati szomszédunk, Szlovénia. A mindössze néhány megyényi területű ország két régiójából kapunk szép képet ezen a túrán. Felfedezzük a Júliai-Alpok legszebb völgyeit, köztük olyan szűk szurdokot, ahova még egy ösvény sem fér be (Tolminka-szurdok) és olyat is, amit eddig csak a történelemkönyvek lapjairól ismerhettünk (Isonzó-völgy). Sétálunk fenyvesekkel övezett völgyben, meglesünk pici, „titkos” vízeséseket és fenséges robajjal aláhullóakat. Sétálunk Bledben, krémest eszünk, kávézunk és tervezzük, hogy mikor térünk ismét vissza Szlovéniába…

Időpontok
Telítettség
Jelentkezési határidő
1

 
Budapest, Bled, Peričnik-vízesés, Gozd Martuljek
 

Találkozó  5:15-kor, indulás 5:30-kor a XI ker. Pázmány Péter sétány és a Magyar Tudósok krt. sarkán levő parkolónál (az ELTE új épületei mellett, a Petőfi-hídtól 5 percre az A38 hajóval szemben). Utazás rövid pihenőkkel Szlovéniába. Bemelegítésként Szlovénia egyik jelképét, Bled városát keressük fel. A kedves kisvárosnak páratlanul szép fekvése van: az Alpok láncai között megbúvó tó partjára települt városra egy sziklaszirt tetején épült vár vigyáz, míg a tó apró szigetén kedves templom teszi teljessé a látképet. Sétálhatunk a tó partján, beülhetünk egy cukrászdába kipróbálni a messzi földön híres krémest, vagy felkapaszkodhatunk a fellegvárba. Bled után buszunkkal a Vrata-völgybe utazunk, ahol rövid sétát teszünk. Az ösvényt fenyvesek és a közülük ki-kibukkanó sziklás csúcsok kísérik. A séta csúcspontját a Peričnik-vízesés jelenti, melynek magasból lezúduló vízoszlopa mögé merészkedhetünk. Miután kigyönyörködtük magunkat, a patak túlpartján futó ösvényen térünk vissza buszunkhoz, amivel közeli szállásunkra utazunk. Szállás szállóban, vagy apartmanokban, ahol két éjszakát fogunk eltölteni. Túratáv: 6 kilométer, szint: 100 méter, kb. 1,5 óra könnyű séta.

2

 
Gozd Martuljek, Lago del Predil, Tolminka-szurdok, Isonzó (Soča)-völgye
 

Ma rövid időre elhagyjuk Szlovéniát, hogy a busszal járhatatlan Vršić-hágót olasz földön kikerülve térjünk vissza az Isonzó, vagy mai nevén Soča gyönyörű völgyébe. Tartunk egy fotószünetet a Predil-tó partján, hogy kapjunk egy kis ízelítőt a Júliai-Alpok olasz részéből is. Első hosszabb megállónk a Tolminka-patak mesés szurdokánál lesz, ahol helyenként nehezebb terepű, de rövid, mintegy másfél órás kirándulásra indulunk, hogy beleshessünk a szurdokba. Ezután folytatjuk utunkat, és dél körül érkezünk Kobarid városába. A ma csendes alpesi kisváros történelme során nem mindig volt ennyire nyugodt, itt húzódott az I. világháború egyik legvéresebb frontja, ahol sok honfitársunk lelt értelmetlen halált. Lehetőség van megnézni a helyi múzeumot, ami tárgyilagosan és pártatlanul mutatja be az egy évszázaddal ezelőtt történteket – részben magyar nyelven, majd egy két-három órás túrára indulunk Kobarid körül: felkeressük a híres Isonzót, sebes vadvízére egy függőhídról tekintünk le. A folyótól távolodva egyre szűkülő völgybe vezet minket az ösvény, és ahol már csak a falhoz simulva, pallókon haladhatunk, elénk tárul az álomszerű Kozjak-vízesés. Mintha csak egy rajzfilmben járnánk, várjuk, hol bukkannak elő az erdő manói, annyira valószerűtlen, hogy a természet alkotta tájban járunk. A folyóhoz visszatérve felkeressük még a Napóleon-hidat, majd visszatérünk buszunkhoz, amivel visszautazunk szállásunkra. Szállás szállóban, vagy apartmanokban. Tolminka-szurdok: 1,5 kilométer, 150 méter szint, kb 2 óra, Kobarid-Kozjak-Kobarid körtúra: 8 kilométer, 200 méter szint, kb 3,5 óra.

3

 
Gozd Martuljek, Pokljuka-szurdok, Vintgar-szurdok, Budapest
 

Szlovéniai utunk harmadik napján Bled környékére utazunk. Reggeli és összepakolás után egy közeli faluból a Vintgar-szurdokhoz indulunk, ami a környék egyik legszebb és leghíresebb kirándulóhelye. A szurdokban fapallókon haladunk az alattunk sebesen futó patak felett, a völgy túlsó végén buszunk vár minket. Mielőtt hazaindulnánk egy eldugott szépséget, a Pokljuka-szurdokot keressük fel. Itt már nem folyik sebes patak a szurdok aljában, de a félelmetesen fölénk tornyosuló sziklák, a helyenként pár méterre szűkülő átjárók és természetes kőhidak látványa pótolja ezt a „hiányosságot”. Kora délután hazaindulunk, Budapestre a késő esti órákban érkezünk. Vintgar-szurdok: 3 kilométer, 100 méter szint fel és le, kb 2 óra; Pokljuka-szurdok: 6 kilométer, 300 méter szint csak felfelé. kb 2 óra.

Az oldalon látható képeket Szőnyi Attila készítette.
 
Belépés
JEGYEZZEN MEG
Elfelejtett jelszó | Regisztráció
Rendezés