5643 m - Everest trekking (Everest alaptábor, Kala Pattar)

Testet, lelket erősítő barangolás a világ tetején, a Mount Everest alaptáborába

Vélemények

“Nagyon nagy élmény volt, köszönöm! Napokon keresztül vándorolni a gyönyörű hegyek között hatalmas élmény volt, valóban egy életre szóló!”
"Szeretném megkérdezni tőletek, hogy változott-e valami bennetek a himalájai út következményeként. Bennem most vált egyértelművé, hogy IGEN: az életemben tisztán látom a Lényeget, megszűnt a felesleg. Tudok örülni apróságoknak. Átértékeltem mindent; megdöbbentem azon, hogy a nepáliakkal összehasonlítva, milyen luxusban élünk mi, európaiak. Nem azt mondom, hogy cserélnék azzal az élettel, de rájöttem, hogy a mi materiális világunkban éppen az élvezet, az életünk élvezete vész el. A különböző tárgyi dolgok és élvezeti impulzusok megszerzésére fókuszálunk, nem tudunk megállni, soha nem elég az, ami van, mindig kell az "új", és mindeközben elfelejtjük megélni a pillanatokat. A Hegy megmutatta, hogy a lényeg nálam van: bennem + a hátizsákomban, és ezek tartalma rajtam múlik! :) Ugyanaz az ember vagyok azzal a különbséggel, hogy kimondhatatlan békesség és kiegyensúlyozottság van bennem. Az egyik pillanatban, amikor fent voltunk, hirtelen megálltunk (talán a Imja Khola völgyében) - megszűnt minden körülöttünk, és egy tökéletesen zajmentes csendet éreztünk … nyugalom költözött a szívünkbe. A látvány és az érzés rögzítette bennünk azt a gyönyörűséget, ami ott elénk tárult. Mondtam is a többieknek, hogy én egy ilyen boldog látvánnyal és érzéssel szeretnék majd meghalni!

Az út során a Himalája megtanított arra, hogy van, ami csak Rajtad múlik, de léteznek Tényezők, amelyek fölötted vannak! A természet törvényeivel együtt kell működnünk ... úgyhogy én kibékültem magammal és a világgal: elfogadóbb lettem, és ha beáll egy felhő az életemben, akkor kivárom a következő napsütéses pillanatot. :) Már nem harcolok és vívódom feleslegesen… nincsenek illúzióim; a Hegy megmutatta, hogy más az, amit elképzeltünk róla az információk alapján, és más a valóság! Az, amit mi ott megéltünk - utólag mondhatom -, nem volt játék! Igen, mi itt a városban, a fenenagy fejlődés során, nagyon eltávolodtunk a Természettől - elfelejtettük, hogy milyen a kapcsolat vele. :(

Amikor felfelé túráztunk, Namche fölött, akkor kialakult egy tempós ritmus, és úgy éreztem, hogy a Hegy "mellett" megyek; kívülállónak éreztem magam, olyan volt, mintha egy filmet néznék. :( Jól tettem, hogy kicsit megálltam, mert így "bent" tudtam lenni, megtaláltam a saját ritmusomat, és ugyanakkor nyitott lettem: kapcsolatba léptem a természettel, a Heggyel! Befogadó voltam, és sikerült rácsatlakoznom a Himalája "energiájára", erejére, és meglepő volt számomra, hogy képes vagyok táplálkozni belőle! Mennyire fontos, hogy hogyan használjunk a belső és a külső energiákat!

Tudtuk, hogy a Himalája a legerősebb, azt viszont nem tudtuk, hogy találkozni, sőt ütközni fogunk önmagunkkal, a saját korlátainkkal, félelmeinkkel!!! A Hegy, a csodálatos vonzerejével, ott volt előttünk… csak magunkat kellett legyőznünk ahhoz, hogy feljussunk. Azt látom, hogy az életben is az Individuális módszerek dominálnak, ha valamilyen teljesítménycélról van szó. Meggyőződésem, hogy ha az Indivuduum beintegrálná magát a "csapatba", és létrejönne az összetartás, akkor többen részesülnének sikerélményekben.

Tudom, hogy mindenki különböző célból érkezett: valaki a természet miatt, mások a teljesítmény miatt. Ez így van rendjén! Abban bízom, hogy mindenki megtalálta azt, amiért útnak indult! :) Szeretném megköszönöm azoknak, akik segítetek nekem! Nélkülük nem jutottam volna fel!

Néha visszavágyom a természet miatt… ott, függetlenül mindentől, magabiztosságot éreztem, nem féltem! Sajnos itt, Budapesten, amikor a város gyors impulzusai átmennek rajtam, érzek egyfajta furcsa félelmet. :( Talán a sok feladattól, amelyek ismétlődnek, talán a megváltozott emberektől (a fantasztikus fejlődésben a materiális világ mindent felülír). Szívem szerint elutasítanám a mostani világot, de sajnos tudom, hogy nem lehet kiszállni a Rendszerből. Eszemben jutott a kedvenc idézetem: "Biztonságot is akarunk, de a kaland szabadságát is. Őrizzük megszokott útjainkat, és változni is akarunk. Szeretünk valakit, de néha unjuk, vagy utáljuk; esetleg másvalakit is szeretünk. Mindezt bűntudat nélkül el kellene vállalni magunkban, és sértődés nélkül el kellene fogadni másoktól. A dolgunk nem az, hogy elhazudjuk, hanem hogy egyensúlyban tartsuk belső ellentmondásainkat." /Popper Péter/"
 
Belépés
JEGYEZZEN MEG
Elfelejtett jelszó | Regisztráció
Rendezés