6893 m - Ojos del Salado (v7s)

A világ legmagasabb vulkánja, a világ legszárazabb magashegyi sivatagában.

2008-ban jártunk először erre, majd 2010-ben első magyarokként jutottunk fel a világ legmagasabb vulkánjának csúcsára. 2012-ben ismét fent voltunk, mindezek közben segítettük, és részt vettünk abban a világon egyedülálló magyar kutatásban, melyet barátaink, a Földgömb csapata vállalt fel, és bonyolít le. 2014-ben a széljárás 6700 méterig engedett bennünket, 2016-ban az eddigi legeredményesebb expedíciónk során viszont 15 főből 9 fő ért fel a főcsúcsra, de számos egyéb rekord is született! Megtörtént ez első női magyar mászás, első magyar házaspár a csúcson, legidősebb magyar mászó! Pedig az Ojos nehéz hegy, a sikeres csúcsmászások átlagos aránya mindössze 10-15%. 2017-ben ismét nekiindulunk, 9 év és 5 túra minden tapasztalatával felvértezve.

A környezet megdöbbentő. Nagy magasságban, csapadékmentes környezetben, sivatagi és magashegyi körülmények különös ötvözetében tartózkodunk, akklimatizálódunk. Színes hegyek, szemmel látható érctelérek, lefolyástalan, káprázatos színvilágú sós tavak, flamingók, vikunyák.. Az Ojos del Salado csúcstúra sok tekintetben expedíciós jellegű. Az expedíciót nem úgy értjük, hogy rámondjuk bármely hegymászásra, mert jól hangzik, hanem úgy, ahogy kell. Komoly dologról van szó. A terület távol esik a lakott helyektől, egyben a vízvételi lehetőségtől is, nincs térerő, és a legközelebbi település 250-300 km távolságban van. A Puna de Atacama-n töltött napokra, mindennel készülni kell: élelem, víz, üzemanyag és megannyi létkérdés. 2016-tól már szerencsére (az útminőség javulásának köszönhetően) a két hetes magashegyi tartózkodásba be tudunk iktatni egy visszaereszkedést a városba.
A különleges helyszín egyben azt is jelenti, hogy nem kell tömegekre számítanunk. Ide nem könnyű eljutni, ezért kevés ember tartózkodik egyszerre a hatalmas területen. Útközben alig látunk más terepjárót, túra közben nem kerülgetünk senkit, a táborok, alaptáborok környékén nincs se zsibvásár, se szemét, nincs átható szagfelhő, se fekália változatos megjelenésben, nincs sorállás, sátorhely-keresés. Szó nincs ezekről, a magas és neves hegyeknél sajnos megszokott jelenségekről.

Pedig a világ legmagasabb vulkánja a célunk, 6893 méteren. Nem sok ilyen hely maradt mára a Földön.
Időpontok
Indulás-érkezés*
Telítettség
Jelentkezési határidő
2017. január 05. -
2017. január 20.
2017. január 04. -
2017. január 21.
A jelentkezés lezárult
A "Volcanic 7 Summits” (v7s) kifejezés a hét kontinens hét legmagasabb vulkánját foglalja magába. Ezek közül több csúcs már eddig is szerepelt a kínálatunkban, most azonban tudatosan törekszünk arra, hogy szervezetten, Eupolisz túra keretében valamennyit végigjárjuk. Ezen csúcsok megmászása általában technikailag nem okoz különösebb nehézséget, a nagy magassággal és néha az extrém időjárási viszonyokkal természetesen itt is meg kell küzdenünk, de a megfelelő felkészüléssel, jó kondícióval és tudatos akklimatizációval jó eséllyel ott állhatunk a legtöbb ilyen vulkán csúcsán. A 7 vulkáni csúcsból jelenleg 5 elérhető, 2017-re tervezzük a hatodikat, s ha már csak az az egy hiányzik, természetesen elmegyünk az Antarktiszra is! :)
Ha érdekel ez a kihívás, csatlakozz hozzánk, s járd körbe velünk a világot!

A “Volcanic 7 Summits” tagjai:

6893 m - Ojos del Salado (Dél-Amerika: Chile/Argentina)
5895 m - Kilimandzsáró (Afrika: Tanzánia)
5642 m - Elbrusz (Európa: Oroszország)
5636 m - Pico de Orizaba (Észak-Amerika: Mexikó)
5610 m - Damavand (Ázsia: Irán)
4367 m - Mt. Giluwe (Ausztrália és Óceánia: Pápua Új-Guinea)
4285 m - Mt. Sidley (Antarktisz)



1

 
Copiapo
 

Megérkezve az Atacama reptérre, Copiapó városába tartunk, szállásunkra. Az Atacama déli felének legnagyobb városa ma már modern chilei középváros, de fellelhetőek még az egykori bányászváros jellemzői. Minden megtalálható itt, ami európai szemmel egy városhoz tartozik, nekünk épp erre van szükségünk, felkészülni szeretnénk a Föld legmagasabb vulkánjának megmászására. Az érkezést követően alkalmazkodunk a hely hangulatához, kicsit már megérezve abból a különös, de megragadó világból, ami a száraz magashegyi fennsíkon vár ránk.
Szállás: hotelban.

2

 
Copiapo, Laguna Santa Rosa (3770 m)
 

Délelőtt készletbeszerzésre indulunk, elsősorban élelmiszerek és ivóvíz az átgondolandó, hisz az Andok lakatlan részeit megcélzó hegyi túránk nem gyerekjáték. Egyrészt az alaptáboroktól több, mint 250 kilométer távolságban található a legközelebbi ivóvíznyerő hely, másrészt egyáltalán nem mindegy, mit fogunk enni a következő napokban. Egyszerűre, de céltudatosra kell összeállítani a menüt, nem jó nagyon eltérni a megszokott étrendtől, ugyanakkor a körülmények korántsem lesznek a megszokottak.
A szükségeseket beszerezve indul a magashegyi terepjárás, a Középső-Andok egyik legextrémebb térségében, a Föld legszárazabb, igen nehezen elérhető hegyóriásai között. Járművünkkel egyre magasabbra, és beljebb mászunk a szabdalt hegyvonulatok, roncsvulkánok és sós lapályok alkotta hegyvilágba.  Már az első nap átkelünk egy 4000 méter feletti hágón, hogy kora este megérkezzünk szálláshelyünkre, a Laguna Santa Rosa partjára (3770 m). A Három Nővér hegycsoporttal szemben, flamingók lakta tóparton ütjük fel sátrainkat, a menedékháznál pedig összeütjük a közös vacsit, a naplemente és a környező hegyek alkotta színkavalkád közepette.
Szállás: sàtorban, ellátás: reggeli.

3

 
Laguna Santa Rosa, Siete Hermanas vulkán (4950 m), Laguna Santa Rosa (3700 m)
 

Akklimatizációs napot tartunk, bemelegítő gyalogtúrára indulunk a 4950 méteres Siete Hermanas (7 nővér) vulkán oldalában. A túra a menedékháztól indul, és egy szelíd hegygerincen halad, útközben csodálatos panorámával a környező hatezres hegyekre, és az alattunk fekvő gyönyörű-tóra. A színkavalkád már magáért beszél, a Puna de Atacama tavai, hegyei és sós lapályai már mutatják a táj egyedülálló szépségét.
A magassághoz azonban még alkalmazkodni kell, ami úgy a leghatékonyabb, ha lassú, de folyamatos mozgással óvatosan terheljük magunkat, mégpedig az adott napi szállás felett, lehetőleg pár száz méterrel. A Siete Hermanas túra során mindenki a maga erejének és erőnlétének megfelelően tud haladni, közben gyakorlatilag végig látjuk az alattunk fekvő tavat, partján a menedékházzal, az útvonal pedig oda és vissza ugyanaz, tehát van lehetőség a saját tempóban haladni, és pihenni, ha az ember úgy érzi szükségesnek. A nap legfontosabb célja az akklimatizáció. A szállásunk ismét a menedékháznál lesz, ugyanott, mint előző nap, 3770 méteren, a gyönyörű tó melletti táborban.
Szállás: sàtorban.

4

 
Puna de Atacama, Laguna Verde (4300 m)
 

Egy szinttel magasabbra emelkedünk, a következő táborhelyünk magassága 4300 méter. Reggeli után, a Santa Rosa tavat megkerülve, egy könnyed lapályos-kövesen (bekötőúton) érjük el újra az Argentína felé átvezető főutat, ezen haladunk tovább kelet felé. Célunk a Központi-Andok legszárazabb vidéke, a Föld legnagyobb átlagmagasságú térsége, a legmagasabb vulkánok területe. Óriás törmeléklejtőkön, színes platókon vág át az utunk a Föld egyik legextrémebb szárazföldi környezetében, amit a Dakar-rali is csak tranzitszakaszként érint. Hozzájuk képest mi sokkal feljebb autózunk.
Szállásunk a Laguna Verde sóstó közvetlen közelében lesz, választható hideg-meleg vizes fürdési lehetőséggel. A hűvös környezetben fekvő, szürreálisan kék-türkiz-zöld színekben pompázó tó partján több melegforrás fakad, gyakorlatilag a sátortábor mellett. A sátrak felállítását követően kirándulásra indulunk, ellátogatunk a tó keleti partvidékére, ahonnan szépen látszik már az Ojos del Salado csúcsrégiója is. Érdemes kisebb sétát tenni a színes kövek, a szélfútta bazalt sarki kavicsok és a bizarr sós képződmények között - a sópumát sajnos már valaki ellopta, de sótehénnel és sóvikunyával egy kis keresgélést követően szinte biztos, hogy találkozunk.
Szállás: sàtorban.

5

 
Laguna Verde (4300 m), Mulas Muertas (5624 m), Laguna Verde
 

Ma újabb akklimatizációs túra a következik, a célunk az, hogy 5000 méter fölé jussunk. A táborból indulva a Mulas Muertas vulkán oldalában kapaszkodunk egyre magasabbra, miközben feltárul előttünk a Központi-Andok rendkívüli, száraz, vulkanikus világa. Nem a hegy csúcsára tartunk, a lényeg az akklimatizáció, a mozgás közben történő akklimatizáció. Lassan haladunk, ráérünk, arra szánjuk az egész napot, hogy szép komótosan megízleljük, mit jelent ötezer méteren lenni, ötezer méteren kirándulni. A túrát követően visszatérünk a tó partjára, az oxigéndús 4300 méterre, egy újabb magashegyi éjszakára.
Szállás: sàtorban.

6

 
Cerros de Barrancas Blancas (6037 m), Copiapo
 

A mai nap célja a további akklimatizáció, kora reggel összepakoljuk sátrainkat, platóra tesszük a felszerelést, és autóinkkal megközelítjük az 5000 métert a Cerros de Barrancas Blancas oldalában, majd tovább túrázunk a hegyen. A következő két nap pihenője előtt aki érez magában elég erőt és kedvet, annak rendelkezésére áll a 6037 méteres csúcs. Aki nem tör csúcsbabérokra, annak kiváló akklimatizáció az 5000 méter feletti magasság, nem szabad elfelejteni, hogy bár innen két napot pihenni megyünk, de utána már ezekben a magasságokban töltjük az éjszakákat. A túra végeztével a főútvonalon visszaautózunk Copiapo-ba, a városi szállásunkra, ahol két éjszakát fogunk eltölteni.
Szállás: hotelban.

7

 
Copiapo
 

A száraz terepen eltöltött napok után felüdülés lesz egy kis kikapcsolódás a városban, zuhany, egy jó steak, zöldségkörettel, de a tengerszinti oxigénmennyiségnek, és a vele járó gyors regenerációnak még ennél is jobban fog örülni a szervezetünk. Mélyalvás a pihepuha ágyban.
Az akklimatizáció mindig egyéni, szervezetünk máshogy reagál az adott magashegyi tartózkodásra. Van, aki lassan emelkedve, sokáig nagy magasságokban tartózkodva szeret akklimatizálódni, van aki inkább rövidebb idő alatt próbálja megmászni a hegyet, elkerülve ezzel a hosszabb magashegyen tartózkodással járó további negatív hatásokat. Az biztos, hogy az extrém területen egyhuzamban eltöltött napok száma egyenesen arányos a teljesítőképesség romlásával, sokadjára utazunk a területre, és tudjuk mennyire kimeríti az embert, ha hetekig 4000 méter felett tartózkodik. A közel tengerszinten (390 m) fekvő Copiapo városában töltött pihenőnapot azért tettük be a programba, az ezzel járó egyedülálló regenerációt és feltöltődést rendkívül hasznosnak tartjuk. Aki viszont úgy érzi, azt tapasztalja, hogy neki inkább még egy nap ötezres aklimatizációs túra szükséges, arra lehetősége van a Murray-háznál maradva. Erre viszont előre készülni kell, mert ebben az esetben ő jóval több napra előre kell készletezzen, jóval több napra kell előre bevásároljon a túra kezdetén.
Szállás: hotelban, ellátás: reggeli.

8

 
Copiapo, Refugio Murray (4500 m)
 

Kényelmes és kiadós reggelit követően bevásároljuk a csúcsmászáshoz szükséges további élelmiszereket, és vizet, majd visszaindulunk a Barrancas Blancas melletti táborunkba, a Murray házhoz. Délután még teszünk egy kisebb sétát, az éjszakát a háznál töltjük, saját sátorban. Szállás: sátorban, ellátás: reggeli.

9

 
Ref. Murray (4500 m), Campamento Atacama (5260 m)
 

Megint feljebb lépünk, s terepjáróinkkal az Ojos del Salado alsó alaptáborába, 5260 méterre, a Campamento Atacamába küzdjük fel magunkat. Sátraink felállítását követően akklimatizációs kirándulásra indulunk, hogy szokjuk a magashegyi környezetet, egyben ismerkedünk a vulkán lejtőivel. A környéken érte el 2007-ben egy chilei terepjáró az autós magassági világrekordot, mivel 6688 méterig kapaszkodott a szunnyadó tűzhányó kőtörmelékes terepén.
Remélhetőleg ezekben a napokban találkozunk a szintén az Ojos környezetében tartózkodó, 2017. évi Földgömb Atacama Expedíció tagjaival. Barátainkkal eddig minden évben találkoztunk, sőt, együtt utaztunk, a 2012-es közös utunk során telepítették azokat a mérőeszközöket, amik folyamatosan rögzítik a tudományos munkához szükséges adatsorokat, ezeket egészítik ki újabbakkal, illetve a szükséges cseréknek is eljött már az ideje.
Szállás: sàtorban.

10

 
Campamento Atacama (5260 m), Campamento Tejos (5837 m), Campamento Atacama (5260 m)
 

Magashegyi akklimatizációnkat összekötjük további hasznos tevékenységgel: elkezdjük felvinni a szükséges készleteinket a felső alaptáborba. Lassan, komótosan sétálunk fel a Tejos-táborba, 5837 méterre. Letaposott úton haladhatunk fölfelé, előttünk végig a nagy vulkán látványa kísér, mögöttünk pedig kirajzolódik a Puna de Atacama: különleges sziklaformák, meglepő színek, hihetetlen magashegységi látvány, azonban nagy gleccserek, vízfolyások nélkül. A Földön itt húzódik a legmagasabban a hóhatár (kb. 7000 méteren) és bár éjszakai havazás előfordul időnként, a leesett a hó a szárazságban, szélben általában csak órákig marad meg. Mintha nem is a Földön lennénk, hanem egy meglepő szín- és formavilágú idegen bolygón. Egy jólesően kis időt eltöltünk a Tejos tábor környékén, majd visszaereszkedünk. Szállásunk ismét lejjebb, az Atacama táborban lesz, 5260 méteren.
Szállás: sàtorban.

11

 
Campamento Atacama (5260 m), Campamento Tejos (5837 m)
 

A maradék felszerelést magunkhoz véve a már megismert 600 méteres szintemelkedést legyűrve kapaszkodunk fel ismét a Tejos-táborhelyre (5837 méter), ahol lesátrazunk, ha a két konténerből összeillesztett menedék foglalt, de ha üres, akkor mi magunk töltjük meg élettel. Ez már az előző napokban kiderül, tehát így készülünk a felköltözésre. Délután már pihenés a cél, illetve egy kis mozgás nem árt, ennek mennyiségét mindenki a maga erejének és akklimatizációs szintjének tudatában kell eldöntse. Például egy könnyebb sétával megismerkedhetünk a következő napi túráútvonalunk elejével.
Szállás: sàtorban.

12

 
Campamento Tejos (5837 m), Ojos del Salado (6893 m), Camp. Atacama (5260 m)
 

Ojos del Salado-csúcsmászás, a túra legnehezebb, napja. 1000 méter szintet kell leküzdenünk, hogy feljussunk minden földi vulkánok legnagyobbikára. Törmeléklejtők, sziklasivatagos terepek, időjárástól függően holtjég, illetve firnmezők várnak ránk. Hajnal előtt, még sötétben indulunk, várhatóan 8 órás kapaszkodással érünk fel a kettős csúcsú határhegyre. A várható időjárást a műholdas telefon segítségével igyekszünk előre megtudni, hogy a lehető legoptimálisabb napon induljunk el, de ez is jelenthet igen hideget, akár -15, -20 fok is lehet. A hőérzetet jelentősen befolyásolja a gyakran erős szél, nehéz körülményekre kell tehát készülni. A hegyre jól követhető ösvény vezet fel, alapvetően sétával, de a körülmények - elsősorban a hegyig való eljutás fárasztó mivolta, illetve az időjárás - miatt a csúcshódítás aránya az Ojos del Salado-n kicsi. Itt többszörösen igaz, hogy nem csak fizikai készenlétre van szükség, hanem igen erős lelki felkészülés is szükséges, hogy az ember elbírja a száraz magashegyi körülmények adta kényelmetlen körülményeket.
A törmeléklejtő leküzdése után, magunk mögött hagyva a hajnali nehéz órákat, napkelte után érjük el a kráterperemhez vezető gerincet. Közel 6800 méternél érjük el a felső krátert, és átvágunk a tető előtti utolsó szakasz sziklatömbös terepén. Közvetlen csúcsrégió előtti szakaszon a kezek használatát is igénylő, sziklás terep vár ránk, majd a döbbenetes panorámát adó csúcskráterről a Föld legmagasabb vulkáni vidékére látunk rá. A csúcsot elérve megcsináljuk a kötelező köröket, csúcsfotó, csúcskönyv, majd a már megismert útvonalon ereszkedünk vissza a Tejos-táborhelyre. Innen gyors összepakolást követően lesétálunk az Atacama-táborba, 5260 méterre, várhatóan az esti órákban. Hosszú nap fog mögöttünk állni.
Szállás: sàtorban.

13-14

 
tartaléknapok
 

Tartaléknapok a csúcsmászáshoz. Az időjárás-előrejelzésnek megfelelően a lehető legjobb lehetőséggel kecsegtető napon vágunk neki a csúcstámadásnak. Ha a 11. napon nem érdemes elindulni, akkor akklimatizációval töltjük a várakozást. Az előrejelzések - pláne ebben a magasságban - nem annyira biztosak, mint amit megszoktunk, de érdemes figyelni. Az előrejelzés annál pontosabb, minél rövidebb távú, tehát az Atacama-táborból figyeljük a lehetőségeket, a műholdas telefon segítségével.
A csúcsmászás biztonsága érdekében két tartalék napot hagytunk, ha nem lesz szükség rájuk (2010-ben, illetve 2012-ben nem volt, 2014-ben volt) e napokat a környék vagy épp a csendes-óceáni tengerpart bejárására fordíthatjuk.

15

 
Puna de Atacama, Copiapo
 

Reggel összepakolunk, és visszaindulunk a már ismert útvonalon Copiapo-ba. Fél napos száraz magashegyi és félsivatagi terepjárós autózás után az Andok nyugati lejtőin ereszkedünk vissza a városba. Szállásunk a már megismert hotelban lesz.

16

 
Copiapo, Santiago de Chile, Budapest
 

Megkezdjük hazautunkat, ami a repülőjáratok menetrendjétől függően indul.

Az oldalon Dr. Nagy Balázs és Szabó Szilveszter fotói láthatóak.