Éjszakai utazás után érkezünk meg a délelőtti órákban a Zsil-völgyi szénbányavidék „fővárosába”, Petrozsényba. A városból a lerobbant ipari monstrumok rozsdaövezetén keresztül indulunk a Zsiec-völgyébe. A rohanó hegyipatak mellett haladunk egyre feljebb a Gropa-száka hágóig (Groapa Seaca 1598 m), ahonnan leereszkedve egy rendkívül rossz úton a Lotru-folyó völgyébe jutunk. Itt kiszállunk a buszból, felkapjuk hátizsákjainkat, és elindulunk felfelé a patak mentén. A patak völgyén kisebb vízesések mellet haladunk fölfelé, úttalan utakon, érintetlen őserdőben. 1800 méter körül kiérünk a fenyőerdőből, és gyönyörű havasi réten találjuk magunkat: felettünk egy sziklalépcsőn zuhog alá az éppen megszülető Lotru-folyó, és a törpefenyővel borított hegyoldalak felett megpillantjuk a Kálcseszku 2252 méter és a Nagy-Szeta 2365 méter magas sziklás csúcsát. De ma még nem megyünk ilyen magasra: felkapaszkodunk a vízesések mellett, és egy gyönyörű tengerszem, az 1934 méter magasan fekvő Kálcseszku-tó partján töltjük a délutánt és majd az éjszakát is. A tó kristálytiszta vizében hemzsegnek a hatalmas pisztrángok, így itt összefuthatunk helyi pecásokkal is (akik ellenben nem sok vizet zavarnak).

(Táv: 13 kilométer, szint: 520 méter fel, menetidő: 4 óra)

Reggel a tó partjáról a Zenoga-tavak mellett felkaptatunk a 2255 méter magas Taiata-hágóra, majd innen a Taiata-sziklához (2299 m), ahonnan jó kilátás nyílik nem csak a Páring keleti tömbjének türkiz-kék tengerszemeire, a Lotru és a Latorica hegységek vonulataira, hanem északon a Csindrel és a Szebeni-havasok nemegyszer kétezer métert is meghaladó végeláthatatlan hegyvonulataira is. Dél felé „Oláhország” - a hajdani Havasalföld - kékes ködbe vesző lankái fekszenek: ne feledjük, az ezeréves határon állunk, és innentől ezen haladunk napokig, hasonló szépségű kilátásban gyönyörködve. A gerincen – miután leereszkedtünk a Geresul-hágóba (2122 m) - egy hosszabb kaptató után érünk fel a Lesul-csúcsra (2375 m) csúcsra, ahonnan ismét leereszkedünk a Gruiul-nyeregbe (2305 m). Innen jól látszik ma esti végcélunk, a Nagy-páring csúcsa alatt fekvő Sztanei-tó (1910 m) aprócska tengerszeme, melyet egy jelzetlen, de kitaposott úton majd 300 méteres ereszkedés után érünk el.

(Táv: 14 kilométer, szint: 840 méter fel,  400 méter le, menetidő: 6-8 óra)

Reggel ismét visszamászunk a már ismert útvonalon a tengerszemek mellett a Gruiul-nyeregbe, ahonnan egy erős emelkedőn keresztül felkaptatunk a Páring legmagasabb (egyben Erdély és Románia 3. legmagasabb) pontjára, a Nagy-Páring 2519 méter magas csúcsára. A csúcsról gyönyörű kilátás nyílik az egész hegységre: sátraink a Lung-tó partján aprócska pöttynek látszanak csupán. A csúcs-csokik elfogyasztása után továbbindulunk a főgerincen, amely innen már lassan egyre lejt. További 2400-as csúcsok érintésével a Cirja-csúcs (2405 m) után elhagyjuk a Páring sziklaövezetét, és a Kis-Páring (2073 m) törpefenyővel benőtt csúcsa alatt lesétálunk a Páring sípályáihoz. Itt egy panzióban töltjük az éjszakát, miután megtartottuk búcsúestünket.

(Táv: 16 kilométer, szint: 810 méter fel, 940 méter le, menetidő: 6-8 óra)

Reggel kényelmes kelés után egy dózerúton lesétálunk a felvonó alsó állomásáig, ahol elbúcsúzunk a Páringtól, és a déli órákban buszra szállunk, hogy elinduljunk hazafelé.  A késő esti órákban érkezünk Budapestre.