A reggeli után irány a reptér, majd a belföldi járatok egyikével elhagyjuk a fővárost és a Karakoram hegység szívében fekvő Skardu városába repülünk. A repülőutunk egyik fénypontja lehet, ha tiszta időben láthatjuk a repülőből a 8125 méteres Nanga Parbat csúcsát. Érkezés után pihenünk és akklimatizálódunk a 2500 méteren fekvő városban, és persze felfedezzük a szállásunk környéki részeket is. Szállás: szállodában, ellátás: reggeli, ebéd, vacsora.

A pakisztáni magashegyi túrákhoz szükséges engedélyek kiállítása sokszor másfél, két napot is igénybe vesz, ezért a mai napot a helyi partnerünk is erre szánja. Természetesen a mai napon sem fogunk a szállodában ülni, hanem reggeli után felfedezzük Skardut és környékét. Reggeli után délelőtt felkapaszkodunk a város feletti dombon álló Kharpocho erődhöz, ahonnan csodálatos kilátás nyílik majd az Indus-völgyére. Ebéd után lehetőségünk lesz a közeli Sadpara-tó felfedezésére, majd délután ismét visszatérünk Skarduba, ahol a helyi bazárban tudunk majd egy kis időt eltölteni. Vacsoránál aztán átbeszéljük az utolsó részleteket is a túránkkal kapcsolatban, majd korán nyugovóra térünk, hiszen következő nap már kezdetét veszi a nagy kaland. Szállás: szállodában, ellátás: reggeli, ebéd, vacsora.

A mai napon egy hosszú, 8-10 órás utazás vár ránk, ahol már 4x4-es jeepekkel haladunk majd a Braldu folyó völgyében. Az utazást többször is megszakítjuk fotószünetekre és egy ebédre is, így többek közt láthatjuk majd a Biafo-gleccser nyúlványait is és beleláthatunk az egyre ritkábban lakott vidéki Pakisztán életébe is.  A délutáni órákban érkezünk meg Askoléba, ami az utolsó állandóan lakott település a Braldu folyó völgyében, 3000 méter körüli magasságban. Az apró falu egyik barackfás ligetében lesznek felállítva sátraink, itt töltjük az első hegyvidéki éjszakánkat. Szállás: kétszemélyes sátorban, ellátás: reggeli, ebéd, vacsora.

Ezen a napon már bakancsokat húzunk, és gyalogszerrel folytatjuk utunkat a Braldu folyó völgyében. A nagyjából 15 km-es túra alatt sokáig szintben haladunk majd a folyó partján, ahol sokszor kell majd kisebb-nagyobb vízfolyásokon is átkelnünk. Bár szintben szinte alig fogunk emelkedni, a napnak a nehézségét szép idő esetén tűző napsütés, és meglepő módon a rekkenő hőség adják majd. A széles, poros úton más csoportokat, teherhordókat és öszvéreket kerülgetve, hidakon és pihenőkön keresztül jutunk el a 3100 méteren fekvő Jhola-táborba késő délután. A kellemes délutáni hőmérséklet itt még megengedi, hogy a naplemente fényeiben fürödjünk egyet a Braldu folyóban, erre aztán a következő 11 napban nem nagyon lesz lehetőségünk. (Táv 21 km, szint: 420 m, menetidő: 6-7 óra) Szállás: kétszemélyes sátorban, ellátás: reggeli, ebéd, vacsora.

Folytatjuk utunkat a Braldu folyó völgyében, és egyelőre még mindig alig fogunk szintben felfelé haladni. A széles szekérutakat felváltják az egyre szűkülő ösvények, és miután kelet felé követjük a Braldu folyásirányát, látótávolságba kerül a Baltoro-gleccser is. Mielőtt azonban rátérnénk a gleccserre, kora délután már meg is érkezünk a következő táborhelyünkre, a Paiju-táborba. Az időjárás és a csapat állapotának függvényében délután tehetünk egy akklimatizációs túrát a Paiju-alaptábor felé, amely során egy kitűnő kilátópontot célzunk meg 3800 méteres magasság környékén, hogy aztán kellemesen elfáradva, egy fontos akklimatizációs lépcsőfokot letudva pihengessünk, beszélgessünk a délután további részében. (Táv 16 km, szint: 400 m, menetidő: 6-7 óra) Szállás: kétszemélyes sátorban, ellátás: reggeli, ebéd, vacsora.

Ezen a napon már egy kemény szakaszra kell számítani, így reggelink után pakolunk, és időben nekivágunk a túrának. A túra nehézségét az adja, hogy immáron a Baltoro-gleccser morénáin fogunk haladni többnyire hullámzó, köves, nehezen járható, kellemetlen terepen. Indulás után aztán már nem sokkal egyre inkább drámaibbá válik a tájkép, elképesztő hegyek tűnnek fel, többek közt a Trango-tornyok és az Uli Biaho égig érő csúcsai. Ösvényünk egy idő után átvezet majd minket a Baltoro-gleccseren Liligo irányába, innen pedig a gleccser szélét követjük majd egészen a kicsivel 3800 méter alatt fekvő Khoburtse-táborig. (Táv 14,5 km, szint: 420 m, menetidő: 5-6 óra) Szállás: kétszemélyes sátorban, ellátás: reggeli, ebéd, vacsora.

A mai napon egy rövidebb, ám igencsak izgalmas szakasz áll előttünk, hiszen kétszer is át kell majd kelnünk kisebb gleccser nyúlványokon, illetve jéghideg vizű folyókon, patakokon. Nagyobb vízállás esetén a bakancsainkat levéve, papucsok, szandálok, és persze helyi túravezetőink segítségével tudunk majd átkelni a 3-4 fokos, erős sodrású, gleccserolvadék által táplált folyóvizeken. Miután leküzdöttük a gleccserek jelentette akadályt, már teljes egészében láthatjuk a legendás Trango-tornyok csipkés hegycsúcsait. Szállásunk közel egy katonai bázishoz, a híres Urdukas-táborban lesz, alig 100 méterrel magasabban a Baltoro-gleccser moréna világától. A délután további részében érdemes a tábor környékén sétálni, fotózgatni, és kiélvezni a naplemente felé közeledve a legszebb fényeket. (Táv 12 km, szint: 520 m, menetidő: 6-7 óra) Szállás: kétszemélyes sátorban, ellátás: reggeli, ebéd, vacsora.

Újabb kihívásokkal teli, kifejezetten nehéz nap vár ránk a K2 alaptábora felé haladva. Reggelink után visszatérünk a gleccserre, és a középső morénákat követve, sokszor hatalmas gleccserhasadékokon átkelve haladunk majd keleti irányba. Amíg a köves, kellemetlen terepen fel-le túrázva jutunk majd szép lassan előre, kitágul a horizont, és megmutatja magát a Masherbrum (7821 m) 8000 méter közeli csúcsa is. A Baltoro- és a Biange-gleccserek összefolyásánál fekvő táborunk a Baltoro-gleccseren, már bőven 4000 méter fölött lesz, így készüljünk fel, hogy innentől kezdve igencsak csípős éjszakák várhatóak. (Táv 13,4 km, szint: 320 m, menetidő: 6-7 óra) Szállás: kétszemélyes sátorban, ellátás: reggeli, ebéd, vacsora.

Csodálatos napnak nézünk elébe. Korai ébredés, valamint erőt adó reggelink után folytatjuk utunkat ismét a gleccser melletti morénákon. Ahogy haladunk egyre magasabbra a Concordia-tábor felé, döbbenetes panoráma tárul elénk, hiszen ezen a napon már három db nyolcezres csúcsot is láthatunk. Először a Mitre Peak (6010 m) jellegzetes csúcsa tűnik fel, majd a Sia Kangri (7422 m) a pakisztáni-kínai határon, végül pedig Földünk 12. legmagasabb hegye a Broad Peak (8051 m), a Gasherbrum-csoport több különálló csúcsa, és egy részlet már a K2 (8611 m) óriásából is látszódni fog. Legendás hegycsúcsok árnyékában bújunk majd be sátrainkba, erőt adó vacsoránk után. (Táv 11 km, szint: 300 m, menetidő: 4-5 óra) Szállás: kétszemélyes sátorban, ellátás: reggeli, ebéd, vacsora.

Sokáig emlékezetes napunk kora reggel veszi kezdetét. A már-már megszokott, gleccserek melletti morénákon, folyamatosan változó törmelékes ösvényen vezet mai utunk is, amelyen haladva nagyjából 3-4 óra után érjük el a Broad Peak alaptáborát. Ebédünket is itt fogyasztjuk el, miközben az előttünk magasodó hegy apró részleteit is megfigyelhetjük. Folytatva túránkat rátérünk a Godwin Austen-gleccser hatalmas jégfolyamára, majd egy nagyjából két órányi menetelés után elérjünk első nagyobb célunkat, a K2 alaptáborát, és ott fogunk állni túránk egyik csúcspontján, a 8611 méteres K2 közvetlen közelében, Földünk egyik legkülönlegesebb szegletében. A legkitartóbb túratársakkal egy kisebb kitérővel felkapaszkodunk az 5080 méteren fekvő Art Gilkey emlékhelyhez, itt lépjük át túránk során először az 5000 méteres magasságot. A híres amerikai geológus és hegymászó 1953-ban a K2 mászás közben lelte halálát, az ő tiszteletére emelt emlékmű azóta pedig az összes olyan hegymászónak állít emléket, akik a világ második legmagasabb hegyének megmászása közben vesztették el életüket. Az emlékhely után visszaereszkedünk a táborba, elfoglaljuk a sátrakat, majd hátizsákjaink nélkül bejárjuk az alaptábort, ahol minden bizonnyal a csúcsra igyekvő expedíciók valamelyikébe is belebotlunk. A naplemente sokáig emlékezetes fényeit még lefotózzuk, majd vacsora után korán nyugovóra térünk. (Táv 12 km, szint: 390 m, menetidő: 5-6 óra) Szállás: kétszemélyes sátorban, ellátás: reggeli, ebéd, vacsora.

Az 5000 méter környéki, várhatóan nehézkes és meglehetősen hideg éjszakánk után megreggelizünk, majd utoljára szemügyre vesszük a K2-t és az alaptáborból látható fenséges panorámát. Pakolás után az előző napival megegyező úton visszatérünk a Concordia-táborba, ahol aztán a nap további részét pihenéssel töltjük. A 4500 méteres magasság oxigén-dús levegője jól esik majd a K2 alaptábor után, így igyekszünk regenerálódni, felkészülni túránk következő, nem kevésbé kihívást jelentő szakaszára. Érdekesség, hogy közel a Concordia-táborhoz az egyik pakisztáni telekommunikációs cég egy erősebb antenna felállításával próbálkozik már évek óta, így megfelelő SIM-kártya esetén túránk során ez lesz az egyetlen hely, ahol némi térerőben reménykedve be tudunk jelentkezni az otthoniak számára. (Táv 12 km, szint: 390 m lefelé, menetidő: 4-5 óra) Szállás: kétszemélyes sátorban, ellátás: reggeli, ebéd, vacsora.

Újabb napunk veszi kezdetét a Concordia-tábor csodálatos kulisszái között. A mai napunkon már letérünk a jól kijárt K2 alaptábor túraösvényről, és dél felé kanyarodva a Gondogoro-hágó felé vesszük az irányt. A hó minőségétől, valamint a gleccserhasadékok állapotától függően a mai nap jelentős részét hágóvasakkal, csúszásgátlókkal fogjuk megtenni, először a Baltoro-gleccser felső részén, majd áttérve a Vigne-gleccser felszínére. Egy jó 6-7 órás kemény túrát követően, a délutáni órákban érjük el az Ali-tábort kicsivel 5000 méter felett. Ali volt az első helyi teherhordó, aki átkelt a Gondogoro-hágón, az ő tiszteletére elnevezett táborban pedig a nap további részét pihenéssel töltjük, illetve egy-két technikai dolgot veszünk át közösen a következő napunkra felkészülve. Korán hálózsákokba bújunk, hiszen a hágóra induló utolsó nagy rohamunk hajnali 1 óra környékén fog indulni. A naplementét mindenesetre érdemes megvárni, hiszen utoljára fogunk 7-8000 méteres hegyóriások árnyékában aludni, ezen a helyen pedig még az utolsó fénycsóvák is különleges pillanatokat tartogatnak. (Táv 11 km, szint: 730 m felfelé, 1010 m lefelé, menetidő: 12-14 óra) Szállás: kétszemélyes sátorban, ellátás: reggeli, ebéd, vacsora.

Kétségkívül túránk legnehezebb, ám talán legszebb napja következik. Hajnali 1 óra magasságában, fejlámpák fényénél indulunk el a hágó felé, először lankás részeken felkapaszkodunk a Vigne-gleccser oldalmorénáján egészen 5100 méteres magasságig, majd felcsatolva a hágóvasakat egy pihentető szakasz következik, átkelünk ugyanis a gleccseren toronyiránt a hágó felé. 5200 méteren kezdődnek majd a nehézségek, hiszen itt kezd el egyre meredekebben emelkedni az út, ám a fix kötelek segítségével biztonságban, lassú tempóban haladunk majd célunk felé. Az emelkedőn újabb erőt adnak majd a pirkadat fényei, ahogy közeledünk a hágó felé egyre kellemesebb lesz a hőmérséklet is. A csoport tempójától függően várhatóan napfelkelte környékén érjük el az 5560 méteres Gondogoro-hágót, amelyről aztán túránk csúcspontjaként négy db nyolcezres csúcsot is megcsodálhatunk még utoljára: ismét feltűnik a már ismerős Broad Peak, a K2, illetve a Gasherbrum I-es és II-es csúcsa is. A felkelő nap sugarai egyre inkább felmelegítik majd a hegyvidéket, így mi is egyre több rétegtől tudunk majd megszabadulni, miközben extra figyelemmel ereszkedünk le a hágó túloldalán, ezúttal is fix kötelek, hágóvasak, és ereszkedő eszközök segítségével. Egy idő aztán elhagyjuk a gleccsert és visszatérünk a már ismerős morénák útvesztő világába, hogy aztán elérjük a Gondogoro- és a Trinity-gleccserek összefolyásánál, 4600 méteres magasságban fekvő Khuispang táborhelyet. Itt aztán jólesően feküdhetünk ki a szálláshoz közeli füves mezők egyikére, újra lehetőségünk lesz fürdeni egyet a környező patakokban, és egy jéghideg Coca-Cola mellett elégedetten szemlélhetjük a naplemente fényeit és a szomszédos Laila Peak híres csúcsát. (Táv 16 km, szint: 1300 m lefelé, menetidő: 7-8 óra) Szállás: kétszemélyes sátorban, ellátás: reggeli, ebéd, vacsora.

A kemény, technikailag is kihívást jelentő, rendkívül fárasztó napok után ma egy viszonylag egyszerű túra vár a csapatra. A hegymászó felszereléseket itt már nem fogjuk használni, így hát ezek nélkül vágunk neki a szakaszunknak, ahol először még átkeltünk a Gondogoro-gleccseren, utána morénák között haladunk, majd előbb-utóbb 3800 méter környékén már elkezd megjelenni a zöld vegetáció. Amint elérjük a Gondogoro-gleccser szélét, ösvényünk a csodálatos Hushe-völgybe vezet majd minket, ahol zöld füvet, színpompás vadvirágokat, és hatalmas rebarbara mezőket találunk majd. Egy idő után aztán megjelennek az első kőből épített viskók is, amelyeket esetenként pásztorok használnak. Délután aztán oxigénben dúskálva, hatalmas fák árnyékában érkezünk meg a 3300 méter környékén, a Hushe folyó partján fekvő Saicho táborba, ahol egy füves placcon állítják fel segítőink a sátrakat. Szállás: 2 személyes sátorban, ellátás: reggeli, ebéd, vacsora. A folyóban fürdés mellett itt is lehetőségünk lesz egy-egy finomság megvásárlására, utolsó sátorban töltött éjszakánkon pedig már szinte melegnek fogjuk érezni a 10 fokos éjszakai hőmérsékletet. (Táv 10 km, szint: 265 m lefelé, menetidő: 3-4 óra) Szállás: kétszemélyes sátorban, ellátás: reggeli, ebéd, vacsora.

Utolsó túranapunkra ébredünk 3350 méteres magasságban. Immáron elhagyva a magashegységi övezetet egy hosszú, ám nem túl megerőltető lemenet vár csapatunkra egészen 2500 méter környékére. Saicho táborhelyét széles gyalogösvényen hagyjuk el, majd követjük a Charakusa-, Ailling-, Masherbrum- és Gondogoro-gleccserek olvadékvizéből táplálkozó kisebb-nagyobb vízfolyásokat, amíg egyre inkább sűrűsödnek az állattartással foglalkozó helyi közösségek települései. Megérkezve Hushe falujába már megláthatjuk az első kétszintes, tradicionális helyi épületeket is, ahol az alsó szint minden esetben az állatok menedéke, míg az emeletet a család használja. Hushe ezen kívül persze azért is lesz emlékezetes számunkra, hiszen 12 napos gyalogtúránk itt fog véget érni, elképesztő kalandok és élmények után. Az út porát épphogy leverjük magunkról, de máris jeepekbe szállunk, és a Hushe-völgy csodálatos kulisszái között megindulunk Skardu felé. A 130 km-es távot 5-6 óra alatt fogjuk megtenni, ám közben azért többször megállunk fotózni is. Ilyen megálló lesz például a Shyok folyón átívelő függőhíd is, amelyet csak a 90-es évek vége felé építettek meg, előtte kecskebőrből épített felfújható hajók segítségével oldották meg a folyón való átkelést. Az átkelés után hamarosan Khaplu településére érkezünk, innen pedig egyre jobb minőségű aszfaltút vár ránk egészen Skarduig, ahová csak a késő délutáni órákban fogunk megérkezni. Az itt található hotelünkben aztán újra élvezhetjük a forró fürdőt és a civilizáció egyéb más vívmányait is, amelyektől elszoktunk hosszú gyalogtúránk alatt. A napot természetesen egy kiadós ünnepi vacsorával zárjuk hotelünkben. Szállás: szállodában, ellátás: reggeli, ebéd, vacsora.