Találkozó Budapesten 22.30-kor, indulás 23.00-kor. Az éjszakát az autóbuszon töltjük.

Ausztrián át a reggeli órákban érkezünk meg Olaszországba, Dél-Tirol fővárosába a festői Bolzanoba. A délelőtt „fagyos hangulatban” telik: meglátogatjuk a méltán híres régészeti múzeumot, amelyben 1998 óta speciális hűtési eljárások között tárolják Ötzi-t, az Alpokból kiolvadt jégembert. Több mint 5 000 éve nem messze innen indult utolsó útjára a jégember a Bolzanotól északra fekvő Ötz-völgyi-Alpok irányába, ahol kísérteties módon vesztette életét. Hogy miért és hogyan, arra a modern kriminológia adta meg a választ. Ennek krimikbe illő eredményével és a világ többi múmiájának titkába nyerhetünk bepillantást látogatásunk során. Kora délután ellátogatunk a Bolzano határában fekvő földpiramisokhoz. Kutatók szerint ezek anyaga több tízezer éve a jég által került jelenlegi helyükre, ahol az azóta eltelt idők során a csapadéknak köszönhetően nyerték el mai, semmihez sem fogható bizarr formájukat. Bár Európa több területén található ehhez hasonló ún. kősapkás földpiramis, mégis legszebb formájukat itt tekinthetjük meg. A fagyos hangulatot oldva kora este érkezünk meg az Ötz-völgyi-Alpok déli lábánál fekvő Vernago-tóhoz (1700 méter), ahonnan már látszódik a következő napok varázslatos, havas-jeges csúcsokkal övezet térszíne. Az éjszakát az innen néhány km-re fekvő panzióban töltjük.

Ezen a napon bepillantást nyerünk egy igazi vad hegyi környezetbe és három teljes napra felköltözünk az Alpok hűs világába. Kis hátizsákkal, minimális felszereléssel kapaszkodunk fel a légvonalban mindössze 4 km-re és közel hasonló magasságban levő Similuan házba (3019 méter). Bár a szintemelkedés jelentős, a látvány feledteti velünk mindezt. Ötzinek - vagy ahogyan errefelé hívják a Similaun embernek – utolsó útja is erre vezetett. Igaz a rézkor emberének idejében a környezet más lehetett. Ezt saját szemünkkel mi is láthatjuk: egykori gleccser völgyében hágunk felfelé. A nap végén a menedékház teraszán jól megérdemelt sörünket kortyolva pihenhetjük ki az aznapi túra fáradalmait.

Az impozáns napkeltét a Keleti-Alpok legszebb, 3 000 méteres magasságot meghaladó csúcsai teszik egészen varázslatossá. A menedékháztól nyugatra az Ausztriát és Olaszországot elválasztó, ma már inkább csak szimbolikus gerincen, jól kiépített és biztosított úton haladunk a jégember megtalálási helyéhez. Azonban ez nem mindig volt így. Addig a bizonyos őszi napig alig haladt errefelé ember, mivel az elkerült minden jelentős hegymászó ösvényt. 1991 szeptember 19-én a nürnbergi Simon házaspár útja mégis a Schnalstal-gleccserhez közeli gerincen vezetett. Egy arccal a föld felé fekvő testet pillantottak meg, amelyet egy szerencsétlenül járt alpinista holttestének véltek, amelyről hamar kiderült, hogy a történelem legrégebbi, egy darabban levő gleccsermúmiája. Ezen a helyen emléktábla emlékeztet arra a szeptemberi napra. Azóta nem csak Ötzi került máshova, de a szomszédos kis gleccser jege is erősen megfogyatkozott.

Korán reggel indulunk az Ötz-völgyi-Alpok egyik legismertebbként emlegetett csúcsára, a 3599 méter magas Similaun-csúcsra. A két országot elválasztó gerincen meghúzott határvonalon csodálatos a látvány: délre az olasz oldal irányába sziklás, helyenként zöldellő, igen meredek lejtők, míg északra lankásabb, de gleccserekkel borított fehér oldalak. A csúcskeresztig vezető utolsó szakaszon mi is keresztezünk egy jégárat, ahol előkerülnek a hegymászó felszerelések a kitett, de technikailag könnyű gerincen. Az út végén a Similaun hatalmas fém csúcskeresztjénél pihenünk meg. Az észak felé leereszkedő havas-jeges falat ma már sziklakibukkanások tarkítják. Pedig a ’60-as évek kalauzai még egybefüggő firnfalról és az Ötz-völgyi-Alpok egyik legszebb mászóútjáról írtak.

Eső- illetve pihentető jellegű nap. Ha az időjárás kedvezően alakul, akkor a környéken teszünk egy szakmai programban bővelkedő túrát. Megnézzük mi és hogyan változott a Similaun ember itt járta óta. Hogyan és miért változott át ez a havas-jeges környezet? Megérthetjük, hogy miért maradt 5 000 évig a jég fogságában Ötzi. Elsétálunk egy gleccserig és megnézzük, hogyan működnek, miért vannak pont ott, ahol. Miért olyan az alakjuk és miért hasadékosak? Milyen információkkal szolgálnak a modern kor kutatóinak a mára már megfogyatkozott területű jégárak? A nap végén a ház jól felszerelt éttermében olvadunk ki.

Korán reggel indul levezető utunk Ausztriába, Tirolba. Hosszú, de látnivalókban bővelkedő gyalogtúra vár ránk. Az első pihentető megálló a Martin-Busch-Hütténél lesz. Ez a hangulatos, hamisíthatatlan alpesi menedékház ma már 150 méterrel van a völgytalp felett. Pedig a ház első kövének letételekor még a gleccser szomszédságában volt A Niederjochferner-gleccser, hasonlóan a Keleti-Alpok többi gleccseréhez, a felmelegedés hatására itt is több száz métert húzódott vissza. Utunkat Vent településen fejezzük be, ahol buszra szállunk és Ausztrián át a hajnali órákban érkezünk meg Budapestre.