Fontos! Utazásunk árát 285 Ft / 1 USD árfolyamig tudjuk tartani. Ha az USD ára az utazás indulását megelőző 35. napon ezt meghaladja, akkor árkorrekcióra kényszerülhetünk, az utazási szerződésünkben rögzített szabályok szerint. A korrekció mértéke minden esetben az árfolyam emelkedésének mértéke alatt marad, de az arány utanként és időpontonként eltérhet. Pontos információt erről az indulást megelőző 35. napon tudunk adni.

Repülős útjainkra a kiutazás egyénileg történik. Az utunkhoz csatlakozó repülőjegyet természetesen irodánkban is meg tudod vásárolni, célunk, hogy a csoport együtt tudjon utazni. A jegyeket kizárólag a vízumok beszerzését követően tudjuk megvenni! A honlapunkon feltüntetett ár csupán tájékoztató jellegű, függ a választott légitársaságoktól, a foglalási időponttól, valamint az adott járat telítettségétől! Ha érdekel ez az utazás, akkor minél hamarabb keress meg minket!

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a nemzetközi repülőjegy ára (Budapest – Teherán – Budapest útvonalon isztambuli vagy dubai átszállással) 160.000 – 190.000 Ft között alakult illetékekkel együtt. 

Ha az induláshoz szükséges minimális létszám elérésekor a meghirdetett dátumra csak nagyon kedvezőtlen ár/érték arányú repülőjegyek érhetőek el, akkor a program időpontja - egyeztetve a befizetett résztvevőkkel - egy-két napot módosulhat.

Aki az utazáshoz a repülőjegyét nem irodánkon keresztül vásárolja meg, kérjük, feltétlenül egyeztessen előtte az ügyfélszolgálatunkkal.

Ha érkezési és/vagy távozási időpontod nem esik egybe a csoportéval, akkor a szállodába történő eljutásod és távozáskor a reptér megközelítése egyénileg történik, a túravezető útbaigazítása vagy segítsége alapján. Az itt fellépő költségeket az út ára nem tartalmazza.

A programok hétköznapi erőnléttel bárki által könnyen teljesíthetőek. Alapvetően „kultúrtúrára” megyünk, így különösebb erőnlétet az út nem kíván. Túra nem lesz, de a városokon belül – a városnézés keretében – sok esetben fogunk megtenni nagyobb távokat (1-15 km) gyalog. Továbbá a magyar viszonyokhoz képest szokatlanul nagy távolságok miatt sok időt fogunk utazással tölteni elsősorban buszon. Az utazási idő forgalomtól, busztól, távolságtól függően napi 4-10 óra lesz.

Az első éjszakát előreláthatólag a repülőn töltjük, attól függően, hogy milyen repülőjegyet veszünk. A szállások minden esetben a helynek és az út jellegének megfelelő, legjobb szállások. Utunk során tradicionális stílusú szállásokon (felújított főúri házak) és szállodákban fogunk megszállni. Kashanban és Yazdban a tradicionális stílusú szállásokon egy zárt belső udvarról nyíló 2-3-4 ágyas szobákban fogunk megszállni. Kashanban a szobák nagy része rendelkezik saját hideg/meleg vizes, angol WC-vel ellátott fürdőszobával. Itt előfordulhat, hogy tradicionálisan a perzsaszőnyegre fektetett szivacsokon alszunk, ágyneműt biztosítanak. Yazdban mindegyik szoba rendelkezik saját hideg/meleg vizes, angol WC-vel ellátott fürdőszobával. Iszfahánban, Shirázban és Teheránban szállókban fogunk megszállni, 2-3 ágyas szobákban, ahol mindegyik szoba rendelkezik saját hideg/meleg vizes, angol WC-vel ellátott fürdőszobával. A tisztaságra mindig figyelnek. A szobák mérete és tájolása egymástól eltérő lehet. Az egyedül jelentkezőket összetársítjuk nemben és lehetőség szerint korban megegyező utastársakkal. Ágynemű mellett szappant, sampont, törülközőt és papucsot mindenhol adnak, de a biztonság kedvéért ezekből is hozzunk otthonról. Az éjszakai vonatúton Yazd és Teherán között hatszemélyes alvó fülkékben leszünk elhelyezve, ha úgy jönnek ki a helyek, akkor irániakkal közösen. Itt kapunk párnát és két lepedőt.

Irán rendkívül különbözik Európától. Éppen ezért az út nagyfokú türelmet és pozitív mentális hozzáállást kíván. Utunk során majdnem minden esetben több éves kapcsolatokra, ismeretekre támaszkodunk, de – az ország egyik jellemzőjeként – el kell fogadnunk, hogy sok esetben nem úgy történnek a dolgok, ahogy az el lett tervezve. Sok esetben merülhet fel váratlan helyzet, amihez megértésre és pozitív hozzáállásra van szükség. Ritkán kerül sor nagymértékű változásra, de fel kell rájuk készülni. Vis maior esetén felmerülő költségeket mindenkinek maga kell, hogy állja! Eddigi útjaink során minden programot 100%-osan teljesítettünk.

Egyszerre kell hozzászoknunk a vallás által előírt szigorú szabályokhoz, amelyek egy része ránk is, turistákra is érvényes, illetve az alapvetően az európaitól jelentősen eltérő keleti mentalitásra. Egy elv azonban nagyon igaz: olyan nincsen, hogy valami ne oldódjon meg! Hamarabb oldódnak meg itt a problémák, mint gondolnánk… Az állandó nyüzsgés, kaotikusnak tűnő viszonyok, az emberek eltérő mentalitása (közvetlenség, túláradó vendégszeretet és kedvesség) elsőre valóban sokkolóak lesznek, de a napok elteltével fokozatosan hozzá fogunk szokni és élvezni fogjuk. Az egyes helyben történő szervezés, ügyintézés a megszokottnál több időt és türelmet kíván!

FONTOS!!! Iránt még nem árasztották el a turisták, ezért minden turista egyfajta különlegességet jelent a helyieknek (ugyanannyira, mint amennyire nekünk különleges Irán). Viselkedjünk kulturált, illemtudó vendéggént az országban (ne hangoskodjunk, tartsuk be az öltözködési szabályokat tb.), járjunk nyitott szemmel és szívvel, és akkor a helyiek kedves fogadtatása nem fog elmaradni. Magyarország („Madzsarisztán”) szó hallatán nagyon boldogok lesznek. Ebben a régióban még jó hírünk van, ráadásul nagyon sok iráni tanult Magyarországon, így azon se lepődjünk meg, ha magyar szót hallunk! Így ha kérdezik, honnan jöttünk, bátran mondjuk el!

Irán a Közel-Keleten fekszik, északon a Kaszpi-tenger két partján a Szovjetunióból kivált köztársaságok, - Azerbajdzsán, Örményország, és Türkmenisztán, nyugaton Törökország, Irak, délen a Perzsa Öböl, keleten pedig Afganisztán és Pakisztán határolják. Területe közel tizennyolcszor nagyobb Magyarországénál, de ehhez képest lakossága viszonylag kevés, csak hétszer több. Domborzatát hegyek, fennsíkok, sivatagok alkotják. Területének központi részét sivatagos, illetve sztyepp-borította, mocsarakkal, sós tavakkal tarkított felföld teszi ki, amelyhez északon a Kaszpi-tenger partján húzódó Elburz, délnyugaton pedig a Zagrosz-hegység láncai kapcsolódnak. Erdő kevés van, az ország északi részén.

Időeltolódás:  + 2,5 óra Budapesthez képest Irán egész területén, vagyis ennyivel kell előreállítani az óránkat (azaz amikor Budapesten déli 12 óra van, Iránban 14:30 óra a pontos idő).

 

Térerő: A lakott településeken, és közelükben mindenhol van térerő. A magyar szolgáltatók  telefonjai működnek, de nem gond nélkül. Az sms-ek nem mindig érkeznek meg, vagy mennek el, néha több napos késéssel. A hívások sem mindig működnek első próbálkozásra. A nagyvárosokban internet kávézókban kb.100 Ft/óra áron lehet internetezni!

 

Elektromosság: Az elektromos hálózat feszültsége megfelel az itthoninak, (220 V), a kamerák és az egyéb elektromos berendezések akkumulátorait szállásainkon fel lehet tölteni. Az elektromos csatlakozók, konnektorok magyar szabvány szerintiek. Célszerű otthonról elosztót hozni több elektronikai eszköz elhozatala esetén.

 

Iránban turistaként közlekedni sokkal biztonságosabb, mint Európában. A külföldiek elleni atrocitások (lopás, rablás, erőszak, támadás stb.) rendkívül elenyészőek, különösen az általunk is érintett turisztikailag fontos városokban, helyszíneken. Akármerre járunk, a helyiek vendégszeretetével és kedvességével fogunk találkozni. Az iszlám vallás egyik alapelveként az utazónak azt a kényelmet és érzetet kell megadni, amit a családtagjaiknak is megadnak. Éppen ezért megkülönböztetett kedvességben lesz részünk, utunk teljes ideje alatt.

 

Az egyetlen veszélyforrás a kaotikus közlekedés, ami az európaitól teljes mértékben eltér. Ennél fogva nagyon kell figyelnünk egymásra és magunkra az utcán való átkeléskor stb. A helyi közlekedés sajátosságairól és az abban való rutinos mozgásról majd a helyszínen fogok mesélni, illetve ott tudjuk majd elsajátítani.

 

Mindazonáltal nagyon fontos, hogy betartsuk az alapvető szabályokat, előírásokat a teljes biztonság érdekében.
- kerüljük a politikai rendezvényeket, tüntetéseket, megmozdulásokat,
- rendőri ellenőriztetés során mutassunk együttműködést,
- útlevelünket senkinek ne adjuk oda (még ha rendőrnek is adja ki magát az illető),
- kerüljük nyilvánosan Izrael és az USA, illetve az ország vezetőinek (Khomeini, Khamanei, Ahmadinedzsád, Rouhani) említését

- értékeinket mindig tartsuk magunknál zárt helyen (táska belseje, pénzöv stb.), sosem könnyen elérhető külső zsebekben (különösen a nagyforgalmú bazárban)

- felesleges dokumentumokat ne hozzunk (pl. adóazonosító és TB kártya)

- sohase tartsuk egy helyen az összes pénzünket és fontos értékünket (pl. iratok)

- legyen nálunk az útlevél adatokat, valamint az iráni vízumot és belépőpecsétet tartalmazó oldalának fénymásolata (legalább 4 példányban!)

- rendőröket, rendőri és katonai létesítményeket, valamint járműveket ne fotózzunk (arra azonban szokott adódni lehetőség, hogy megkérdezés után csoportfotót készítsünk rendőrökről – általában az eltávozáson lévőkkel)

- ha valakit le szeretnénk fotózni közelről az utcán (és nem tudjuk lesből lefotózni…), akkor kérjünk tőle engedélyt; ha nem engedi, akkor természetesen ne fotózzuk le, de ha engedi, akkor is kulturáltan készítsünk róla pár fotót és mutassuk meg neki

- hölgyek sohase közlekedjenek egyedül, lehetőség szerint legyen velük férfi kísérő, de legalább is többen induljanak el

 

A sajtóban megjelent hírekkel ellentétben, Irán a terrorfenyegetettség szempontjából az alacsony kockázatú országok közé tartozik. Egyedül a Pakisztánnal és Afganisztánnal határos régió a veszélyes, de oda mi nem utazunk.

 

Vagyis merénylettől, robbantásról és egyéb erőszakos eseménytől nem kell tartanunk!

 

A jelenlegi feszült közel-keleti helyzet Iránra mindezidáig nem terjedt ki, s a jelenlegi folyamatok tükrében nem is várható, hogy Irán területén háborús konfliktus alakulna ki.

 

A Külgazdasági és Külügyminisztérium hivatalos, Iránra vonatkozó konzuli tájékoztatója itt olvasható: http://konzuliszolgalat.kormany.hu/azsia?iran

 

Az út teljes hosszára konzuli védelmet fogunk kérni, tehát bármilyen komolyabb baj esetén közvetlen kapcsolatban leszünk Magyarország teheráni képviseletével!

Irán nagy kiterjedése és eltérő domborzata miatt különböző éghajlati viszonyokat találunk. Délen, keleten száraz trópusi, a medencékben kontinentális. Utazásunk során átlagosan a 15-25 Celsius fokos hőmérséklet lesz a jellemző. Teherántól délre Shirazban, Yazdban 30 Celsius fokos hőmérséklet is előfordulhat. A kiegészítő program során hűvösebb időre, akár 15 Celsius fokos hőmérsékletre, és csapadékra is számíthatunk.

- nagy túrazsák/bőrönd/utazótáska (ebbe kerül a felszerelésed nagy része),

- kis hátizsák (a napi szükséges felszereléssel, ami mindig nálad van),

- túraszandál vagy könnyű cipő, papucs (bakancs nem szükséges)

- fejfedő,

- vékony hosszú nadrág,

- túrakabát

- vastagabb és vékonyabb pulóver (éjszaka lehűl a levegő)

- rövid ujjú pólók, és még az utazásokhoz szükséges egyéb kellékek. 

- elemlámpa vagy fejlámpa, tartalék elemek,

- zsebkés/bicska (konzerv-, üvegnyitóval stb.)

- UV-szűrős napszemüveg,

- rovarriasztó,

Hölgyeknek javasolt a menzeszre még itthon felkészülniük, és beszerezniük az ahhoz szükséges dolgokat; Iránban ezeket nehezen vagy nem lehet beszerezni.

 

A szállásokon extra szolgáltatás fejében van lehetőség ruhamosásra a szálláson.

 

Iránban az iszlám és perzsa szokások betartása kiemelten fontos! Ennek egyik megnyilvánulása az öltözködési előírások betartása.

A férfiak öltözéke a hosszúnadrág; rövid ujjú pólót lehet viselni.

Hölgyeknek nyilvános helyeken (étterem, gépkocsi, közterület stb.) folyamatosan kell a fejükön kendőt viselni úgy, hogy a hajat, a kulcscsontot és a delkoltázst teljes egészében eltakarja! Ajánlott a könnyű anyagból készült, szellőző kendő viselése. A felső ruházatnak csuklóig, az alsó ruházatnak jóval térd alá (inkább bokáig) kell érnie. Hosszú nadrág (amennyiben testhezálló) fölé olyan felső ruházatot kell venni, amely eltakarja a feneket.

Tartózkodjunk a feltűnően (kihívóan) színes, „üzenetet közvetítő” feliratos, valamint emberi arcot ábrázoló ruhák viselésétől! Általánosan politikára (pl. Che Guevera arcával díszített póló), Amerikára, amerikai városokra valamint Izraelre és az arab országokra utaló felirattal ellátott ruhákat ne hozzunk (pl. az I love New York feliratú póló)!

Utazásunk önellátó. Nincs értelme Magyarországról hozni élelmet. Iránban megfizethető éttermeket találunk (4-5 USD), nagy ételkínálattal. Ezen kívül elérhetőek még az olcsó, filléres utcai kifőzdék (krumplis-hagymás, hamburgeres, májas meleg szendvicsek, falafelek 1-3 USD) amelyek már kétségkívül kockázatot jelentenek higiéniás szempontból. Nagyon finom péksüteményeket és émelyítően édes kisméretű édességeket is beszerezhetünk, városoktól függően. A leggyakoribb iráni étel, amihez mindenütt hozzájuthatunk a kebab, ami csirkéből vagy birkából készítenek és rizzsel tálalnak (kb. 4-5 USD). Az alap élelmiszereket (kenyér, különböző hús, zöldség, gyümölcskonzervek, rizs, tészta stb.), víz, üdítő italok megvásárlására mindig lesz lehetőség a városokban és a nagyobb falvakban. Nem tudjuk biztosítani, hogy minden nap ugyanabban az időben, háromszor-négyszer megállunk étkezni, így aki ragaszkodik a sűrű és rendszeres étkezéshez, annál mindig legyen alapanyag. Mindig vegyünk elegendő vizet, iváshoz, főzéshez, fogmosáshoz, és az alapvető tisztálkodáshoz. FONTOS!!! Alkohol tartalmú italok fogyasztása, és bevitele Iránba szigorúan tilos.

Irán hivatalos fizetőeszköze az iráni rial (IRR). USD-t vagy EUR-t érdemes vinni, amit a helyszínen tudunk rialra váltani. Csak hivatalos pénzváltó helyen, bankban váltsunk, és nem „feketén” az utcán. A nagyvárosokban gond nélkül lehet pénzt váltani. Árfolyam (2017 novemberi adat): 1 USD = 36.000 IRR; 1 EUR = 41.000 IRR

FONTOS! Nemzetközi bankkártya használatára és pénzfelvételre nincs lehetőség, így az összes költésre szánt pénzt készpénzben kell hozni!

Költőpénznek 150.000 – 200.000 HUF-ot javaslunk, mely magában foglalja valamennyi belépő árát (kb. 90.000 HUF), a napi étkezést a reggelin kívül (hozzávetőleg napi 20 USD-t), valamint a nem túl értékes emléktárgyakat és ajándékokat (kisebb szőnyeget is beleértve). Természetesen ez kevesebb és sokkal több is lehet, egyéntől és vérmérséklettől függően.

Az iráni pénzváltás egy rendkívül különleges ceremónia, ami időt és türelmet kíván – ugyanakkor felettébb szórakoztató.

Az átváltott és az át nem váltott pénzünket mindig tartsuk magunknál! Ajánlott a ruha alá csatolható pénzöv viselése.

Tájékoztató jellegű belépő árak:

Kashan (kb. 45 USD):

- Khan-e Tabatabei: 200.000 IRR
- Khan-e Boroujerdi: 200.000 IRR
- Khan-e Abbasian: 200.000 IRR
- Hamman-e Sultan Mir Ahmad: 200.000 IRR
- Shahzadeh-ye Ibrahim: 150.000 IRR
- Bagh-e Fin: 200.000 IRR
- Tappeh-ye Seyalk: 150.000 IRR
- Noush Abad földalatti város: 200.000 IRR

Iszfahán (kb. 55 USD a fakultatív belépőkkel együtt):

- Masjed-e Sheikh Lotfollah: 200.000 IRR
- Kakh-e Chehel Sotun: 200.000 IRR
- Kakh-e Ali Qapu: 200.000 IRR
- Masjed-e Imam: 200.000 IRR
- Masjed-e Jameh: 200.000 IRR
- Vank katedrális és örmény múzeum: 200.000 IRR
- Betlehem templom: 200.000 IRR (fakultatív!)
- Szent Szűz Mária templom: 200.000 IRR (fakultatív!)
- zenemúzeum: 300.000 IRR

Shiráz (kb. 35 USD):

- Hammam-e Vakil: 150.000 IRR
- Masjed-e Vakil: 150.000 IRR
- Aramgah-e Hafez: 200.000 IRR
- Masjed-e Nasir al Molk: 200.000 IRR
- Arg-e Karim Khan Zand: 200.000 IRR
- Darvazeh-ye Quran: 150.000 IRR
- Bagh-e Eram: 200.000 IRR

Perszepolisz, Pasargadai, Abarkuh (kb. 30 USD):

Perszepolisz: 200.000 IRR
Perszepolisz múzeum: 200.000 IRR
Naqsh-e Rostam: 200.000 IRR
Pasargadai: 200.000 IRR
Abarkuh, ciprusfa: 100.000 IRR
Abarkuh, Aghzadeh tradicionális ház: 80.000 irr

Yazd (kb. 55 USD a fakultatív belépőkkel együtt):

- kilátópont: 100.000 IRR
- Vízmúzeum: 200.000 IRR
- Zurkhaneh: 100.000 IRR
- Bagh-e Dolat Abad: 200.000 IRR
- Ateshkadeh: 150.000 IRR
- Dakhmeh-ye Zartoshtiyun: 150.000 IRR
- Chak Chak szentély: 50.000 IRR
- Meybod (Narin vár): 150.000 IRR
- Meybod (galambtorony): 100.000 IRR
- városnézés (fakultatív): kb. 150.000 IRR (jelentkezők számától függően!)
- földalatti vízimalom: 200.000 IRR (fakultatív!)
- hammam (fakultatív!): 500.000 IRR

Teherán (kb. 50 USD):

- volt amerikai nagykövetség: 100.000 IRR
- Nemzeti Múzeum: 300.000 IRR
- Ebrat Múzeum: 100.000 IRR
- Ékszermúzeum: 200.000 IRR
- Golesztán Palotakomplexum: maximum 1.000.000 IRR (az egyes múzeumokba való belépéshez külön jegyet kell venni!)

Az Iránba való csoportos utazáshoz meghívólevélre és vízumra van szükség, melyek ügyintézése jelenleg változás alatt van. Garantált indulást követően tudunk megadni konkrét információkat erről (szükséges dokumentumok, ár, ügyintézés ideje). Megértéseteket köszönjük.

Csak jót tudok mondani az útról, s Zsomborról. Jól éreztem magam, az előzetes várakozásokat nálam felülmúlta az, amit kaptam. Az utat javasolni fogom másoknak is, ez nem is kérdés.

Az út legnagyobb élménye egyértelműen a helyiek vendégszeretete, kedvessége. 

Összességében nagyon jól éreztem magam az úton és minden elvárásom teljesült.

A legnagyobb élmény (nagyon nehéz választani) talán az irániak barátságossága, vendégszeretete.

Nagy élmény volt számomra Persepolisz és a sírok, Iszfahan, a Zoroaster sírok, Abyaneh….gyakorlatilag minden, ahol voltunk.

Sokkal jobban sikerült az út, mint ahogy azt vártam. Minden nap tele volt élményekkel, de talán a legkiemelkedőbbek számomra Perszepolisz, a királyi sziklasírok, a türkizes színben pompázó mecsetek és a helyiek lenyűgöző mosolya voltak.

"Szuperül éreztem magam. Hiába gondolkodom, nem tudok negatívumot mondani (ja, az éjszakai vonaton jó lett volna a hálókocsi). Én mindenkinek ajánlani fogom, aki csak szeret utazni, mert szerintem ez egy szenzációs program!"

"Ez volt a hetedik Eupolisz utam, Irán pedig a „listámon” előkelő helyen szerepelt. Hatalmas élmény volt, amit ezúton is köszönök!!! Isfahan, és különösen az Imám tér felejthetetlen. Csak ajánlani tudom Iránt és az utat is mindenkinek."

"Az út csodálatos volt.  Yazd és környéke minden várakozást felülmúlt.  Az ebéd egy iráni családnál a legnagyobb élményünk. Ezt az utat az Eupolisszal javasolni fogom ismerőseimnek."

"Nagyon jól éreztem magam. Igyekeztem minden elvárásomat otthon hagyni, mert hiszem, aki elvárásokkal áll neki bárminek, az sok élménytől zárja el magát. Ugyanígy a kritikát is leraktam a reptéren, és teljesen nyitottan, befogadóan indultam el. Engedtem magamat rácsodálkozni Iránra. Nagyon bejött, csak ajánlani tudom másnak is. Legnagyobb élmény Esfahan, csúcspont az Imam Mecset. Az út vége felé kissé bezombultam (nekem sok volt a város, természetben tudok töltődni). Yazdnál már éreztem, nehezen tudom befogadni a látottakat (pedig elképesztő a város és a hangulata), s kihasználni a szabadidőt. Ezek következtében is, Teherán felejthető lett. Javasolnám ezt az utat másoknak is."

"Már egy csomó embernek ajánlottam Iránt :o)))

Sok klassz dolog volt, az emberek hihetetlenül kedvesek és segítőkészek, gyönyörű épületek vannak, nagyon szép és változatos a táj, klasszak a bazárok, stb. stb. stb. Én úgy köszöntem el Irántól, hogy viszlát :o)"

A túra egyik vezetőjének, Bodon Pálnak élménybeszámolója Iránról (2011. április):

 

Irán az iszlám világ egyik legérdekesebb, és az európai emberek által talán leginkább félreismert országa. Erről az országról a híradókból, előítéletekből összeálló kép él az emberek többségének fejében, pedig az elnyomott nők, terroristák, fanatikus hívők helyett Iránban egy gyönyörű országot találunk, melynek lakói talán a legbarátságosabb emberek a világon.

Utazás Isztambuli átszállással, hajnali érkezéssel a modern, csupa üveg Imám Khomeini Nemzetközi reptérre. Határátlépés gyorsan lezajlik, semmi kötözködés, vagy hülye kérdés, egyetlen ami elsőre szokatlan, hogy a hölgyeknek már a repülőn, kiszállás előtt az iráni előírások szerint kell felöltözniük – hajat takaró kendő, a hidzsáb, hosszú ujjú felső, hosszú szoknya vagy nadrág.

A reptér 35 km. távolságra van Teherántól, ahova egy végig kivilágított autópályán lehet eljutni. Teherán nem egy szép város. Hatalmas – 15 millió lakos (plusz agglomeráció), szmogos, kaotikus, középen egy hatalmas bazárral, északon gyönyörű, késő tavaszig hóborította hegyek, melyek látványa kissé feledteti a zajos nyüzsgést. A sah lerombolta a régi épületek nagy részét, helyettük új világvárost akart építeni, amelynek házai most viharverten, szürkén, és kissé szomorúan állnak az utcákon. Itt koncentrálódik az ipar nagy része, és Teherán kétségkívül Irán kaotikus, hangos, kissé ronda, de megállíthatatlanul működő szíve. Ahol a megszállunk, csak autógumi, és autó alkatrész kereskedések vannak. Más utcákban is specializálódtak a kereskedők – csak lámpák, csak székek, csak telefonok stb. utcánként. Kivétel a bazár, ahol minden van. Ami nincs, azt megszerzik. A közlekedés kaotikus, rengeteg autó, motor, a rendőrök úgy tűnik csak azért vannak, hogy néha találomra megbüntessenek valakit. Gyalogosként úgy lehet sikeres az átkelés az úttesten, ha határozottan elindulunk, lelépünk az autók elé, különben sosem állnak meg. Így megállnak az eléjük lépő gyalogos előtt, már ha meg tudnak, ezért gyalogosként nem árt felmérni a kiszemelt kocsi sebességét, és teljes a siker :).

Megnézzük a Gulisztán palotát, és a Nemzeti Múzeumot amely kissé szegényes benyomást kelt. Érdemes megnézni még az Ékszer Múzeumot a Pávatrónnal. A város északi része sok zöld parkkal, új építésű házakkal sokkal élhetőbb benyomást kelt, mint a központ, de turista látnivaló semmi. Közlekedni a leggyorsabban metróval lehet, ahova pedig nem jut el a metró, oda taxival. Öt metróvonal van jelenleg, melyeket folyamatosan bővítenek, modern kocsikkal, ahol első és utolsó vagonba férfiaknak tilos a belépés, de a nők bármelyik vagonba beszállhatnak. Hiába van kimatricázva a metró ajtó, hogy felszállás előtt enged ki a leszállókat, nem. Tülekednek befelé az utasok még a leszállók előtt. Nem értem, ugye logika semmi, de csak azért is nyomulnak egymásra, és megoldják.

Reggel kimetrózunk az egyik buszpályaudvarra, hogy Kashanba utazzunk. Hatalmas parkoló, rengeteg busszal, de mielőtt a pénztárhoz jutnánk, szembejövet egy ember ordibálja, hogy Kashan, Kashan.... Lecsapunk egymásra, és máris az induló buszon ülünk. Amíg a busz a parkoló kijáratához ér, és még egy kicsit azon is túl, ordibálós emberünk vadássza az utasokat a nyitott ajtóból kiáltozva. Iránban minden buszpályaudvar tele van városneveket ordibáló emberekkel, a pénztáraknál ülők is folyamatosan kiabálva vadásszák az utasokat. Indulás után az utaskísérő elrendezi az egyedül utazó nőket, nehogy pasi mellé üljön bármelyik is, majd kiosztja a sütiket, és a borzalmas gyümölcsleveket. Körben amerre csak nézek kő és homoksivatag, hegyekkel övezve a messzeségben, ez a jellemző tájkép Teherántól délre. Érkezés után taxi, és máris az óvárosban vagyunk, ahol vályogtéglákból épült egy-kétszintes házak között szűk sikátor kanyarog a szállásig, ahol egy belső udvarról nyílnak a szobák. Itt nyugiban lehet heverészni, teázni, enni, sőt wi fi-vel netezni, majd pihenés után indulás megnézni a méltán híres kashani tradicionális házakat. Az óvárosi részben ezek a házak valaha gazdag kereskedők, és egy kormányzó lakhelyei voltak, melyeket az utóbbi években helyreállítottak, így közel az eredetihez lévő állapotban tekinthetjük meg ezeket a régi épületeket, és némi fogalmat alkothatunk milyen lehetett a felső osztály élete a XVIII – XIX. században. Az egyik épületben iskolás lányok csapata szaladgál, akik teljesen el vannak bűvölve, hogy külföldivel fotózkodhatnak, beszélgethetnek. Barangolunk az óváros sikátoraiban, jó lenne csadoros nőket fotózni, de egyik sem engedni. Teheránban kevesebb csadorba öltözött nőt látni, mint anélkül, de itt Kashanban és a többi városban ahol jártunk, feketéllenek az utcák. Félelmetes látvány, főleg egy szűk sikátorban sötétedéskor egy csapat fekete csadorba öltözött nő. De ez csak a látvány. A nők is kedvesek, csak sokkal tartózkodóbbak, főleg az idősebbek. Velük minimális az esély bármilyen kommunikációra, míg a fiatalokkal valamivel könnyebb sőt, sőt, pláne Teheránban. Itt még cigarettázó lányokat is láttam, tarkójukra tolt kendővel. A férfiak, gyerekek szívesen fotózkodnak, furakodnak az objektív elé, a nőkkel ugye nehéz, de óvatos kitartással sikerülni fog. Egy étteremben, ahol nem sikerült a pincérrel szót érteni (farszi kiejtésemen még van mit javítani:)), két nő jött oda a szomszéd asztaltól segíteni.

Másnap taxival indulás Abyanehbe, kb. egy óra út a sivatagon keresztül a hegyekbe, amely közben érintjük Natanz környékét, ahol a föld alatt uráncentrifugák dolgoznak, így itt komoly harci potenciált láthatunk a sivatagban. Fotózni nem érdemes. Abyanehben ahol a sivatag szélén emelkedő hegyek között valaha vizet találtak, vörös agyagtéglákból épített házak sorakoznak egymás fölött egy hegyoldalban, szűk utcácskákkal, és leginkább idős falusiakkal, mivel a fiatalok inkább a városokban próbálnak szerencsét. Az asszonyok Irán többi részétől eltérően színesbe öltözve, a férfiak bő, leggyakrabban fehér nadrágban. Sok öregasszonyt már „megfertőztek” a turisták – pénzt kérnek ha le akarjuk őket fényképezni. A völgy másik oldalán egy dombtetőn ősi várfalak romjai, ideális hely a fényképezéshez.

Következő megálló Iszfahán, Perzsia gyöngyszeme, ahol szerintem talán a „legiránibb” a hangulat. Érkezés után rövid séta a keresztény – örmény Jolfa negyedbe, a negyed az enyhe túlzás, talán két és fél utca, de vannak utcai, kiülős kávézók, amit más városokban nem találtunk. Bocs, Teherán keresztény negyedében is volt egy-pár. A keresztény negyedre utaló első jel egy öregasszony volt amint a szemetet vitte ki a házból, ami nem szokatlan, de nem volt rajta hidzsáb, és cigi lógott a szája sarkából. Ez viszont már nem jellemző utcakép Iránban.

Másnap irány az Imám tér amely a világ második legnagyobb tere, de a pekingi Tienanmen tértől éltérően, nem nyitott, hanem zárt, kétszintes árkádos épületsorral körbevéve, tele árusokkal, és kézműves műhelyekkel. Tiszta, rendezett tér, szökőkutakkal, sétálgató, fűben pihenő, piknikező helyiekkel. Itt van a Sheikh Lotfollah mecset, az Imám mecset hatalmas belső udvarral és monumentális kupolával. Itt a helyiek állítása szerint egy bizonyos kijelölt pontra állva 12 visszhangot produkálhatunk. Ilyen sokat nem sikerült, de négyet-ötöt simán:). A tér északi felén bejárat a bazárba, amelyben órákig lehet bolyongani egészen a Péntek mecsetig. Iránban nyugodtan lehet mászkálni a bazárokban, nem kiabálnak az emberre, nem rángatják, nem szólnak be, hogy vegyen meg mindent, mert itt a legjobb, a legolcsóbb stb. Nyugi van, az alkudozás is békésen zajlik, ha komolyabb tételről van szó, akkor egy csésze tea mellett, semmi kiabálás, hadonászás, aztán vagy összejön az üzlet, vagy nem.

Az Imám téren már látni külföldi turistákat, de a helyi turisták még mindig többségben vannak. Helyiek odajönnek, érdeklődnek, honnan jöttél, mit láttál, mi a véleményed az országról, szívesen beszélgetnek, ha van közös nyelv, ami általában az angol. A külföldi, európai turista ritka madár, és a helyieket tényleg érdekli az amit kérdeznek, mi a külföldinek a véleménye Iránról. Jellemző az egész országra, hogy odajönnek az utcán, a metrón, vonaton, kérdeznek, érdeklődnek, érezhető, hogy örülnek, ha meglátogatják országukat, és hogy büszkék a hazájukra. Ha egyedül vagyunk, vagy max. ketten komoly az esély, hogy meghívnak egy családhoz vacsorára, főleg vidéken. Iszfahánban sikerül egy taxiban elhagyni a telefonomat, de a taxisofőr másnap utánam hozza a szállodába. A portás szerint azért mert külföldi vagyok, de közben vigyorog. Insallah.

Reggel indulás Shirazba, ami kb. nyolc óra buszozás. A buszpályaudvaron egy kisöreg megkínál kis fehér, gömbölyű kavics kinézetű és állagú valamivel, és mutatja egyem meg. Baromi kemény, savanykás, és sós egyszerre. Lassan rájövök, ez sajt, az öreg közben lelkesen mutogatja, hogy jót tesz az ízületeknek. Szopogatom kb. negyed órát, tovább nem bírom, megy a szemétbe. A busz kb. félúton megáll egy fogadónál a sivatagban, gyors kaja, kisbolt is van, és persze WC, amely itt is elég tiszta, és mint mindenhol, van szappan, kézmosás. Mecsetben jó eséllyel található WC, mecset pedig rengeteg van, ha nem is mindegyik valami nagy épület, de ima szobát a nagy városokban szerintem ötszáz méterenként lehet találni. Pl. minden metró megállóban.

Shiraz a költészet, a zene, a kultúra városa, mely az iszlám középkor egyik legjelentősebb városa volt. Ahogy közeledünk az út menti domboldalakon rengetek kivágott szőlőtőkét látni. Shiraz valaha híres volt finom borairól, de az iszlám forradalom ebben is változást hozott. Állítólag az itteni szőlőtőkékből sikerült kicsempészni vaéamennyit Ausztráliában, így most ott palackoznak igazi shirazi bort. Persze kéz alatt hozzá lehet jutni szinte bármilyen alkoholhoz, sok családban ott állnak az italok otthon a szekrényben. A keresztények gyárthatnak is saját fogyasztásra, de eladniuk tilos. Shiraz szerintem nem olyan látványos és hangulatos mint Iszfahán, de a bazár szerintem a legjobb azok közül amiket láttam, és az Bagh-e Eram kert, az Aramgah-e Shah mauzóleum mindenképp megér egy látogatást. A mauzóleum területére sajnos nem lehet bevinni fényképezőt, sőt a táskákat is le kell adni. De örülhetünk, hogy beengednek, hiszen bemenni elvileg csak muszlimoknak lenne szabad. Nekem sikerült fényképezőgépestül bejutnom a bazáron keresztül, igaz amikor kiszúrták, hogy fotózom, kivezettek. Semmi több. A mecset teljes falfelületet tükörmozaik borítja, apró háromszögekből, amelyek mintákat alkotnak a falon. Ilyen lehet egy gyémánt belülről.

Bagh-e Eram kerttől nem messze egy városi park tele focizó, sétáló emberekkel, és sátrakkal. Van még nyilvános WC, zuhanyzókkal, emberek mennek be elmosni az edényeket, és látok egy embert öltönyben kimászni az egyik sátorból. Sőt, betonból kialakított sátorozó helyeket látni szerte a parkban. Olyan mintha nálunk a Városligetben sátoroznának. Lehet akinek nincs pénze szállodára, annak biztosítanak ilyen szálláslehetőséget???

Következő nap jön a legismertebb látnivaló – Perszepolisz, kb. 70 km. messze Shiraztól az egykori főváros romjai, a perzsa város. Nem messze a bejárattól látni a Perzsa Birodalom alapításának 2500. évfordulója alkalmából rendezett fényűző ünnepségek alkalmából 1971.-ben emelt sátrak vázát. Perszepoliszból nem sok maradt, Nagy Sándor jó munkát végzett, igaz mind a mai napig nem tudni, direkt égette fel, vagy egy fékeveszett részeg buli rosszul sikerült eredménye az egykor királyi székhely pusztulása. A város mögötti hegyekben kialakított síroktól gyönyörű kilátás nyílik egész Perszepoliszra, amelynek hatalmas területét bejárva, és a maradék oszlopokat nézve némi fantáziával el lehet képzelni milyen lehetett fénykorában a királyok lakhelye – pompás, hatalmas, és fényűző.

Innen nem messze érdemes megállni Naqsh-e Rostam sziklafalánál, ahol I.és II. Dareios, valamint Xerxes és I Artaxerxes sírját nézhetjük meg magasan a sziklában kialakítva. Megálló egy út menti étteremben, ahol több külföldi turistacsoport ebédel, majd indulás Yazdba keresztül a sivatagon, de előtte még egy rövid megálló Pasargadéban a birodalomalapító Kűrosz által épített egykori főváros romjainál. Itt Kűrosz monumentális sírja tényleg lenyűgöző látványt nyújt, de ezen kívül csak pár, a pusztában elszórva árválkodó kis rom, vagy inkább azok maradványa, tanúskodik a hajdani főváros nagyságáról. Nyomás tovább Yazdba, ahova késő este érkezünk, az óváros melletti szállásra, pár méterre a Péntek mecsettől. Az itteni óváros egybefüggő, épségben megmaradt, girbegurba sikátorokkal, egy-két szintes vályogházakkal. A sikátorokban barangolva eljutunk a 12 imám jelképes mauzóleumához, Nagy Sándor börtönéhez, láthatunk mecseteket, játszótereket, és helyieket, leginkább fiatalokat. Irán lakosságának kb. 70 % - a harminc év alatti, nem kis probléma munkát adni a sok fiatalnak, és persze a megfelelő szellemi táplálékot biztosítani. Nyugatról a sok minden átjut, sokan néznek műholdas csatornákat, egy családnál ahova meghívtak ebédre Németországból sugárzott, ott élő irániak által működtetett csatornán videoklipeket néztek, ahol a hidzsábnak, vagy csadornak nyoma se volt. Internet kávézok is találhatók, egyes szállásokon wi fi elérés is van, igaz némely oldalakat lekorlátoznak pl index, mno nem jön be, és persze a facebook, de lehet venni a facebook tiltást kerülő programot:)

Este egy használaton kívüli víztározóban egy ősi iráni sport, a „zurkhaneh” edzését nézzük meg. Kör alakú kupolás terem, középen szintén kör alakú mélyedés ahol összegyűlnek a mintás bőrgatyába öltözött sportolók. Átöltözés egy ponyva mögött, a nézők körben ülnek, egy emelvényen bajszos dobos készülődik, az edző az emelvény alatt ülve figyeli növendékeit. Bajszos emberünk rázendít – elkezd dobolni és énekelni, a hangerő belenyom a székbe, a bőrgatyások pedig fa léceken elkezdenek fekvőtámaszozni. Egy idő után váltás – a gatyások körbe állnak, valamelyikük elkezd középen egy lábon pörögni, dobosunk pedig fokozza a ritmust a végsőkig, vagyis amíg a forgó ember bírja, a legkitartóbbakat pedig a többiek megtapsolják. A szellőzés kezdetleges, az emberek izzadnak, a nézők lábai alatti szőnyegeket fene tudja mikor tisztították, így a szagok fokozódnak, de a látvány és a zene feledteti a bukét. Jönnek még különböző méretű fa buzogányok, majd fém láncok emelgetése, baromi nehéz, kipróbáltam, de a dobosnak sem egyszerű, keményen dolgozik kb. egy órán keresztül, megállás nélkül.

Következik ismét Teherán, ahova éjszakai vonattal megyünk. Pályaudvar bejáratánál rendőr ellenőrzi az útlevelet, jegyet, de a fémdetektor ki van kapcsolva. Jön a vonat, beszállás a hatszemélyes fülkékbe – három ágy egymás fölött mindkét oldalon, ahol ott ül egy házaspár pár éves kisgyerekkel. Egy nő és öt pasi, igaz egyik a férje, egy fülkében, ezek szerint vonaton lehet keveredni. Kapunk vizet, matracot, párnát, és két lepedőt. Mondom, mutogatom a feleségnek, ha akarja aludjon lent ott kényelmesebb. Nem, inkább felmászik a legfölső ágyra a kisgyerekkel, meg sem ágyaz, a férje ugyanígy. Korán reggel érkezés, taxival a megyünk a szállásra, a már jól ismert autógumi kereskedő utcában. Az utazás következő szakasza északra vezet, fel égészen Tabrizig, az iráni Kelet - Azerbajdzsán fővárosáig.

Első megálló nem messze a Kaszpi tengertől, egy hegyek között megbúvó kis falu – Masuleh. A legalább ezer éves kis településhez közeledve lépten-nyomon láthatunk az út mellet piknikező helyeket, amelyeket ki is használnak a helyiek. Piknikezésben az irániak világbajnokok lennének, már ha lenne ilyen sportág. Még az autópálya mellet is megállnak, barátok, családok, letelepednek egy szőnyegre, esznek, isznak, vízipipáznak, jól érzik magukat. Délután érkezünk a hegyek közötti völgyben megbújó kis faluba, ahol a meredek hegyoldalban egymás fölé épültek a házak, így egyre följebb sétálva, azok teteje szolgál utcaként. Ha köd van, vagy sötét, vigyázzunk, nincs korlát. A házak közötti keskeny átjárókban kis bazársorok ajándékboltokkal, teázók vízipipázó öregekkel, mindezek varázslatos egyedi hangulatot adnak Masulehnek.

Reggel megint hosszú út vár, indulás Kelet - Azerbajdzsánba, Tabrizba. Észak felé haladva a hegyek itt is megvannak, de az erdőtakaró egybefüggő, nem csak szórványos facsoportokat láthatunk mint délen vízközelben. Ahol nincsenek erdők, ott fűvel borított dombok nyúlnak a magas hegyekig.

Egész napos hosszú utazás után este érkezünk meg, és irány a még iráni mércével is hatalmas – 7 km2 területet elfoglaló, a világörökség részét képző bazár, igazi város a városban. Tabriznak valahogy más a hangulata mint a többi iráni nagyvárosnak ahol jártunk, pedig elsőre ugyanúgy néznek ki az autók, a boltok, házak, de mégis ez itt egy másik Irán.

Kihagyhatatlan látnivaló a várostól kb. egy órányi útra található Kandován – az iráni Kappadókia, ahová reggel indulunk. Igaz az itteni valamivel kisebb, de az emberek itt is mind a mai napig azokban a barlanglakásokban élnek, melyeket a 10-30 méteres sziklakúpokba vájtak. Helyi turisták között is nagyon népszerű ez a kis falu, de az itt lakókat általában meg lehet különböztetni a turistáktól a kis utcákat betöltő emberek között. Ajándékboltok, kebabosok, kis élelmiszerboltok, mind tele emberekkel. A völgy alján kis patak, a parton, sőt a vízben is autók. Van aki nemes egyszerűséggel a patakban mossa le a kocsiját, de az emberek többsége minimalizálja a gyaloglást, és ameddig csak lehet kocsival megy el, majd utána a lehető legkevesebb sétával talál piknikező helyet. A patak túloldalán, a Kandovánnal szembeni dombról kitűnő kilátás nyílik az egész falura. Fotózkodás, kajálás után indulás tovább Takabba a Zargosz hegység dombjai közé.

Útközben még megnézzük a sekély, sós vizű Orumiyeh tavat, Irán legnagyobb tavát. A nyugati parton állítólag még lehet fürdeni, mármint a part mellet rögtön víz van, míg a keleti parton ahol megálltunk az egykori parttól több száz métert kell gyalogolni a kiszáradt tófenéken a vízig. A tó sótartalma 25 %, amivel alig marad el a Holt tenger sótartalmától, és ennek „köszönhetően” hal sem él meg vizében. Az eredetileg sem mély tó vízszintje fokozatosan csökken, és sokan attól félnek, hogy az Orumiyeh-tó is az Aral-tó sorsára jut. Igaz az Aral esetében mintha sikerült volna megállítani a kiszáradás folyamatát, majd kiderül, de hogy itt mi lesz, nem tudom. A látvány tragikus, valaki, valamikor üdülőközpont építésébe kezdett, de ahogy a víz eltűnt, sorsukra maradtak az elhagyatott házikók, sólerakódások, megkeményedett iszap a valamikori tófenéken, semmibe vezető stég.

Késő este érkezünk Takabba, egy kisvárosba a dombok között, ahol már gyakrabban lehet hallani kurd beszédet, mint farszit, és kurd viseletbe öltözött férfiakat látni lépten – nyomon. Takabban egy szálloda van, és itt sikerül először, és utoljára barátságtalan emberrel találkozni Iránban. Mivel késő este érkezünk, a portás már alszik a pult mögött, és miután felvertük hangosan kiabálva, dühösen reagál érkezésünkre. Rögtön telefon a főnöknek, bármit is mondtunk, a portás nem tudott semmit, nem döntött semmiben, kapásból dühös telefon a főnöknek, mik ezek a hülye kérdések, hogy van-e reggeli, hánykor, meg megnéznénk a szobát. Na mindegy, végül is elrendeződött minden, máskülönben mehettünk volna egy erősen lepusztult (másnap szemrevételeztük), „éjszakázó helyre”, szállásnak nem nevezném.

Reggeli a szokásos, finom kenyér (nem a papír kinézetű és állagú, hanem a vastag, magos), tojás, juhsajt, vaj, és természetesen sárgarépalekvár. Mindenhol ezt adják reggelire. Végül is finom, de a tizedik napon jól esne valami más. Gyorskajáldákból vannak a szendvicsezők, ahol hatalmas bagett szerű kenyérbe pakolnak megfűszerezett virslidarabokat vagy gyros szerű húst megsütve, zöldséggel, valamint pizzériák iráni módra, és a kebabosok. Az utóbbiakban ilyen olyan kebab baromi nagy adag rizzsel és két sült paradicsommal. Egy idő után ezek is unalmasak. Lehet persze más kajákat is találni, de ezek az alapok. Ja van még a dizi, amiért mindenki odavan, úgy tűnik ez a perzsa konyhaművészet csúcsa, megkóstoltam, csicseriborsós pörkölt fűszerek nélkül. Összességében, ha eddig nem derült ki, a perzsa konyha nekem nem jött be.

Reggeli után Attila kávét szeretne inni. Közlik, hogy most reggeliző idő van, és a reggelihez tea jár. OK, a reggeli megvolt, most szeretnék egy kávét. De most reggeli..., igen, igen, ok, de létezik kávé? Igen, de.... Végül sikerül.

Indulás Salamon Trónjához, de útközben megállunk a Salamon börtönének nevezett majd 100 m magas vulkán mellet. Gyorsan fel lehet jutni a tetejére, nem is meredek az oldala, kivehetők valami régi falnak a maradványai, de az emelkedő végén már meredek, nagyon durva látvány a függőleges falakkal övezett szédítően mély kráter, amely mind a mai napig büdös, kénes gázokat ereszt a levegőbe. Félelmetes.

Innen pár percnyi buszozásra található a 3.században épült Salamon trónja, ami egy erőd. Kisebb dombtetőn elterül egy kis tó, ezt vette körül valaha az erőd amelyből mára nagyjából csak falak romjai maradtak meg. A bejárati kapu mellet kikövezett csatornában folyik le a víz a vár közepén lévő vulkanikus eredetű krátertóból, a falak romjain túl pedig helyenként hófoltokkal díszített hegyeket látni.

Indulás Takabba egy rövid ebédre, majd a Zagrosz-hegység dombjai közötti Karaftü sziklabarlanghoz utazunk. Hatalmas sziklatömb emelkedik ki a dombok közül, ahol a természetes barlangjáratokat meghosszabbították, megnagyobbították, hogy minél többen, minél komfortosabban elférjenek. A bejárathoz egy hosszú lépcsőn lehet feljutni, majd a kisebb – nagyobb termek között nagyobbrészt kivilágított járatokon lehet közlekedni, hol felegyenesedve, hol kétrét görnyedve. Nagyrészt sikerült bejárni a labirintust, nem túl bonyolult, eltévedni nem egyszerű, de maradt folyosó ahol állt a víz, így az még felfedezésre vár. Takabban benyomunk még egy pizzát, másnap reggel indulás vissza Teheránba, ahol a repülő hajnali indulásáig még elintézzük az utolsó ajándékvásárlásokat, megesszük az utolsó kebabot, majd irány a reptér, és indulás haza.

 

képek: