Találkozás a Kamniki-Alpok, de talán egész Európa egyik legszebb alpesi gleccservölgyeként számon tartott Logár-völgyben (Logarska Dolina), mely kiindulópontja számos, a hegység 2000-es csúcsaira vezető északi útvonalnak. A völgy által ámulatba ejtve, az itt vezető autóút végéből gyalogosan indulunk a vadregényes Rinka-vízesés felkeresésére, hogy megcsodáljuk a 90 méterről lezúduló víztömeget. Pallókon és drótkötéllel segített fa lépcsőkőn, sziklás terepen haladunk tovább felfelé a vízesés forrását kutatva, miközben egyre jobban kitárul előttünk a völgy, végül visszatérünk autóinkhoz. Lábainkat kellőképpen kinyújtóztatva és bemelegítve egy közeli parkolóból újabb túrára indulunk, ezúttal a Logár-völgy másik oldalában. Itt első körben az Ojstrica (2380 m) csúcsa alatti menedékházat célozzuk be, amelyhez egy szép erdei út vezet kezdetben lankásabban, aztán egyre meredekebben. 400 m szintemelkedés után az 1208 m magasan fekvő „Koca na Klemenci jami pod Ojstico” hangzatos nevű menedékházban frissíthetjük magunkat a kitárulkozó völgy és környező hegyóriások látványában gyönyörködve. A völgybe egy másik úton ereszkedünk vissza, majd kb. 1 óra alatt a Kamniki-Alpok déli oldalán található, a hegységnek nevet adó Kamnik hangulatos kis városába autózunk és elfoglaljuk szállásunkat, ahol a következő két éjszakát tölteni fogjuk. (Rinka-vízesés - táv: 4 km, szint: 300 m fel/le, Klemenci menedékház - táv: 6 km, szint: 400 m fel/le)

Kiadós reggelit követően egész napos túrára indulunk, melynek során megmásszuk a Kamniki-Alpok legmagasabb csúcsának számító Grintovec-et (2558 m). A Cojzova-menedékházat ellátó teherlift alsó állomásánál található parkolóból vágunk neki a házig leküzdendő mintegy 900 m-es szintemelkedésnek. Szinte végig a felvonó drótkötele alatt, kezdetben bükk erdőben szerpentinezve kb. 2,5 h alatt érjük el az 1793 m magasan fekvő házat, ahol egy krajnai kolbász és némi sör jó választás lehet az elvesztegetett kalóriák pótlására. Akik már nem éreznek erőt a további közel 800 méter szint megtételére, a ház körül lazulhatnak és várhatják be a csúcsmászó csapatot.

A többiekkel a pihenőt követően indulunk neki a Grintovec 2558 m magas csúcsának, az oda vezető legkönnyebb útvonalon, persze sétaútra senki se számítson. A menedékház feletti első elágazásnál balra tartva már feltűnik előttünk a Grintovec csúcspiramisa. A gyephavasi régióban még főleg az itt bóklászó fekete alpesi gőték miatt érdemes a lábunk elé nézni. Egy virágokkal ékes mezőn megérdemlünk egy kis pihenést, hogy aztán ismét meredekebb szakaszon szuszogjunk tovább a csúcs felé. Minden lépésünkkel egyre kevesebb a zöld felület körülöttünk, míg nem a csúcsrégióban már ösvényünk is egyre nehezebben kivehető, és sziklák közt lavírozva, néhol a kezünket is segítségül hívva érjük el a Kamniki-Alpok legmagasabb pontját. Tiszta időben fenséges körpanoráma a jutalmunk, jöhet a csúcsöröm, csúcskönyv, csúcscsoki, csúcsfotó! A már ismert útvonalon, a Cojzova-menedékház érintésével visszaereszkedünk autóinkhoz és a közeli szállásunkra utazunk. Egy közös vacsora keretében átbeszélhetjük a mászás nyújtotta élményeket. (csúcsmászás táv: 13 km, szint: 1700 m fel/le, a csúcsmászást kihagyóknak: táv 6 km, szint 900 m fel/le)

A mai igazi „pihenőnap” lesz, Kamnik-Bovec útvonalon több látványosságnál „csak” rövidebb sétákra indulunk. Első megállónk a meredek sziklafalak közt tajtékzó Radovna-patak által kivájt Vintgar-szurdok, mely Szlovénia egyik legfontosabb idegenforgalmi látványossága. Sziklákhoz erősített, fából épített járdák és hidak segítik haladásunkat, miközben alattunk a néhány helyen haragosan zúgó patak türkiz színe mosolyog ránk. Innen Bled festői kisvárosa következik, ahol szabad program keretében több opció közül választhatunk: szánhatunk időt egy tóparti sétára bledi krémest kóstolgatva, látogatást tehetünk a sziklán magasodó várkastélyban, de a tóra és a közepén található kis szigetre és templomra remek rálátást nyújtó Osjtrica és Osojnica csúcsokra is tehetünk egy kisebb túrát. A városi program után felkeressük a Triglav Nemzeti Park területén található Pericnik-vízesést. A két lépcsőben aláhulló vízesés hatalmas vízoszlopa mögé besétálva élvezhetjük a ránk áldásként hulló vízpára nyáron hűsítő permetét. Napunk zárásaként Kranjska Gora környéki szállásunkra utazunk.

Reggeli után a vadvizes kalandok központja, Bovec felé vesszük az irányt. A hajtűkanyarokkal tűzdelt Vrsic-hágóba felkapaszkodva teszünk egy rövid, de annál látványosabb túrát a Triglav Nemzeti Park területén. Egy kisebb kaptatóval melegítünk be, aztán hullámzó terepen, fenyvesek és színes virágok közt haladva érünk el egy remek kilátópontot, ahonnan a környező, zord hegyóriásokat csodálhatjuk meg. A járműveinkhez egy alternatív útvonalon, igazi magashegyi terepen, akár kisebb hófoltokat is keresztezve térünk vissza. Innen leereszkedünk Bovec városába, ahol elfoglaljuk szállásunkat. A napnak azonban még nincs vége! Nem lenne teljes egy Szlovénia aktív program vadvízi evezés nélkül, így a mai nap hátralévő felében fakultatív program keretében bakancsainkat neoprén ruhára és evezőlapátra cseréljük és így szeljük a Soca folyó vad habjait. Egy rövid transzfert követően 6-8 személyes hajókba pattanunk, amelyeket tapasztalt és vizsgázott túravezetők kormányoznak. Az aktív élményeket követően egy közös vacsorával zárhatjuk a napot. (túra táv: 6 km, szint: 400 m fel/le)

Utolsó napunkra is marad csemege, hiszen a szlovén-olasz határon magasodó Mangart 2679 méter magas csúcsának mászására indulunk. Az ország harmadik legmagasabb csúcsa jellegzetes kupola alakjával az egyik legszebb hegy a Júlia-Alpokban. Szállásunkon összepakolva északi irányba indulunk autóinkkal, hogy kis idő múlva végig jó minőségű aszfaltos úton haladva, több alagúton szerpentinezve kapaszkodjunk a 2000 m felett található Mangart-nyeregbe. Egy közeli kilátóhoz elsétálva az olasz oldalon, lent a mélyben csillogó Fusinei-tavakra is rálátunk. Persze nem elégszünk meg az itteni lélegzetelállító kilátással, hanem kis túracsomaggal az összetéveszthetetlen csúcstömb irányában kezdjük meg napi túránkat. 200 m szintemelkedés után egy elágazásnál balra, az „olasz út” irányába kanyarodunk, amely nem nehéz, néhány helyen ráadásul drótkötéllel biztosított, de jó kondíció, biztos láb és szédülésmentesség nem árt. A csúcs közelében a Grintovec mászás utolsó szakaszára emlékeztető, sziklák közt lavírozó útvonalon haladunk, hogy aztán a csúcsról 3 ország (Ausztria, Olaszország és Szlovénia) környező hegyeit karnyújtásnyira érezhessük. Lefele a már ismert úton ereszkedünk, hogy hazafelé úton fejben is próbáljuk feldolgozni mindazt a szépséget, melyhez az ekkorra már sajgó izmaink segítettek az elmúlt napokban. (táv: 5 km, szint: 600 m fel/le)