Szabó Szilveszter

Vas megyében, egy Rába parti kis faluban nőttem fel, a természet közvetlen közelében. Hogy a folyó közelsége, a vízparti barangolás az árnyas erdőkben volt-e a meghatározó, avagy csillagjegyem determinált, örök talány, ami tény, hogy azóta sem tudok szabadulni a vizek vonzásától, legyen az tenger, tó, hegyi patak, termálforrás – avagy gőzfürdő, netán termálmedence. Csak víz legyen... No meg persze hegyek. A végletek… Így aztán amikor a 90-es évek elején Korzikára, a hazánkban akkor még alig-alig ismert vadregényes szigetére vetődtem, rögtön éreztem, hogy ez az a hely, ahova ezentúl mindig visszatérek: a zord hegyláncok, a kristálytiszta hegyi patakok, a varázslatos tengerszemek, érintetlen tengerpartok azonnal elvarázsoltak… Korzikán az első néhány évben nemzetközi diáktáborok szervezésébe segítettem be, ahol gyalog-, kerékpár – és vitorlástúrákat vezettem. És amikor időm engedte, egy-egy napra elszakadva autóstoppal indultam a sziget rejtett szegleteinek felfedezésére. Úgy éreztem, ezt a sok szépséget másoknak is meg kell mutatni, méghozzá úgy, hogy aktív, mozgalmas programokat szervezve ne csak nézzük, de valóban átéljük és megtapasztaljuk a természet közelségét… Néhány barátommal 1995-ben szerveztük meg az első kalandtúránkat Korzika szigetére, hogy az igazi élményekre és kalandokra vágyó embereket visszavezessük a Természet fenséges kulisszái közé. A Külkereskedelmi Főiskolára elvégzése után pár évre a gazdasági és pénzügyi szféra ingoványos területére merészkedtem, de be kellett látnom, hogy rám is igaz a mondás: „Irodába pedig be ne ülj, mert az megöl, de nem erősít!” Kitartottam hát a túravezetés, utazásszervezés mellett. Időközben elvégeztem az ELTE német nyelvtanári szakát, jónéhány éven keresztül tanítottam, nyaranta meg túrákat vezettem. Az Eupolisz csapatához 2005 januárjában csatlakoztam, s azon vagyok, hogy most már sok-sok év tapasztalatával a hátam mögött számotokra a lehető legváltozatosabb és legtartalmasabb utazásokat kínáljuk. Ha akad némi szabadidőm, szívesen kertészkedem, vagy olvasok. Kedvenc könyvem? Zorbász, a görög. Vagy talán Hessétől a Pusztai farkas? Mindkettő élni tanít. És megélni a végleteket. Kedvenc film? Szamszara. Az örök körforgásról, a vágyak, vonzások és választások feltartóztathatatlan áramlásáról. No meg egyedülálló képvilága miatt. Miben hiszek? Például abban, hogy körülményeink ugyan adottak, de rajtunk áll, hogy az adott körülmények között hogyan választunk. Avagy választunk-e egyáltalán a sodródás helyett? Néha meg másban hiszek. Esetleg épp az ellenkezőjében… A krisztusi kor elérésével érdeklődésem mind inkább a keleti filozófiák, gondolkodásmód, vallások felé fordult, szívesen forgatom a témába vágó könyveket - avagy igyekszem a térség felé venni az irányt. Korzika után a Himalája, Délkelet-Ázsia és Afrika az új szerelem… No meg a magashegyi trekkingtúrák. Afrika tetejére, a Kilimandzsáró 5895 méteres csúcsára eddig 13 sikeres túrát vezettem, de számos hatezres csúcs (Stok Kangri: 6123m, Island peak: 6189m, Mera Peak: 6461m, Ojos del Salado: 6893m) bekerült már a legizgalmasabb mászások közé...  Keresek. Örökké.

Végezetül hadd idézzem ide Hamvas Béla egyik szívemhez legközelebb álló gondolatát: „Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsátó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ tied. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik, legyen szent fény, átokká válik, legyen gyönyör, halállá válik. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied."