Transzfer esetén 5:45-kor találkozunk Budapesten a XI ker. Pázmány Péter sétány és a Magyar Tudósok krt. sarkán levő parkolónál (az ELTE új épületei mellett, a Petőfi-hídtól 5 percre az A38 Hajóval szemben). Gyors bepakolást követően indulás 6:00 órakor, majd nagyjából 7 és fél órás utazás Ausztriába Graz, Villach és Lienz érintésével. Az egyénileg utazókkal 13:30 és 14:00 között találkozó a Lienzi-Dolomitok legmagasabban fekvő parkolójában, a Dolomitenhütte előtt. Itt kiosztjuk a via ferrata felszereléseket, majd rövid készülődés után nekivágunk az aznapi túránknak. A széles, erdei utat használó normál út helyett egy alternatív úton közelítjük meg a Karlsbader Hüttét, és már az első szakaszokon becsatolhatjuk magunkat egy bemelegítő, A-s nehézségű kezdő via ferrata szakaszon. Az általunk használt Rudl-Eller-Weg túraútvonalát szinte alig használják, ezt kihasználva nyugodt tempóban, a csodálatos tájon álmélkodva haladunk majd egyre feljebb. A nagyjából 5 órás első napi túránk végén jól eső fáradtsággal érkezünk majd meg a következő két napi szálláshelyünkre, a 2260 méteren fekvő Karlsbader Hüttébe. Miután elfoglajuk szobáinkat, a naplementére érdemes a ház mögött fekvő Lazerzsee tavát megkerülni, és lőni néhány fotót a naplemente csodálatos fényeiben. Szállás: menedékházban, több ágyas szobákban, reggelivel. (Táv: 6 kilométer, VF nehézség: A-B, szint: 753 méter fel, menetidő: 4-5 óra).

A mai napon már teljes mértékben kiélvezhetjük a Lienzi-Dolomitok döbbenetes látványt kínáló, csipkézett sziklatornyait és hegycsúcsait. Bőséges reggelink után kényelmesen elkészülünk, majd alig 1 km-t szintben túrázunk egy hágóig, ahonnan még 200 méter ereszkedés után kezdjük meg aznapi via ferrata túránk, a Madonnen Klettersteig alsó szakaszát. A beszállónál természetesen ismét átbeszéljük a legfontosabb szabályokat, melyeket via ferrata közben mindenkinek be kell tartani. A Madonnen Klettersteig egy nem túl hosszú, ám technikás szakaszokkal tűzdelt, igazi élményferrata, amely során két csúcsot is érinteni fogunk, függőhídon kelünk át, és csipkézett gerinceken élvezzük majd az alattunk elterülő tájat és a vad sziklaormok látványát. Az alsó szakaszokon B-C nehézségű, jól kiépített, kellemes fogásokkal és lépésekkel kialakított via ferrata vár majd ránk, amely útvonal a függőhídig egészen kedélyes, nagy mélység sem lesz alattunk. Innen aztán egyre több C-s szakasz vár majd ránk, felkapaszkodva a gerincre pedig az északi oldal meredek falai lesznek alattunk, de csak egy rövid ideig, hiszen a Große Gamswiesenspitze (2486 m) csúcsára vezető utolsó szakaszt már via ferrata szett nélkül, túrázva fogjuk teljesíteni. A csúcsról szép idő esetén a Lienzi-Dolomitok egész nyugati részét beláthatjuk, ebédünket is ebben a varázslatos környezetben fogyasztjuk majd el. A hosszabb pihenő után következik a kistestvér, vagyis a Kleine Gamswiesenspitze (2454 m), ahová egy szép ívben felvezető, C-s szakaszokkal tűzdelt, alig 20 perces via ferrata vissza majd fel minket. A csúcsról megcsodálat panoráma után egy jó 200 méter ereszkedünk a reggel már érintett hágóig, majd alig fél óra alatt visszatúrázunk a házba. A délután maradék részét pihenéssel, sörözéssel, beszélgetésekkel, és persze az újabb naplemente fotózásával zárjuk. Szállás: menedékházban, több ágyas szobákban, reggelivel (Táv: 8 kilométer, VF nehézség: B-C, szint: 800 méter fel/le, menetidő: 5-6 óra).

Utolsó napunkat kezdjük meg a Lienzi-Dolomitok fenséges kulisszái között. Szobáinkat elhagyva összepakoljuk a cuccainkat, ezeket a szálláson hagyjuk, majd ismét a csúcsok közé indulunk, ám ezúttal már egy fokkal nehezebb, C-D-s nehzéségű via ferrata út vár ránk. A nevéből adódóan a Panorama Klettersteig az egész Lienzi-Dolomitok talán leglátványosabb via ferrata útvonala, megannyi izgalmas szakasszal, technikás és kitett részekkel. A háztól ezúttal kelet felé vesszük az irányt, majd egyből a sziklafalak alá érkezünk és megkezdjük a via ferrata szakaszokat. A túra során négy csúcsot is érintünk, amelyek közül a legmagasabb a Große Sandspitze (2772 m) lesz, itt tartjuk majd ebédszünetünket. Az izgalmas ferrata után dél körül már újra a szálláson leszünk, felkapjuk a maradék cuccokat, majd alig 2 óra alatt visszatúrázunk az gépjárműveinkhez. Amennyiben szép idő lesz és időben leszünk, úgy csobbanunk egyet a Lienz melletti Tristachersee kristálytiszta vizében, majd alig 55 perc alatt átutazunk a Magas-Tauern egyik legszebb fekvésű városkájába, Mallnitzba. Itt aztán az egyik legszínvonalasabb osztrák kemping vendégszeretetét élvezve készülünk fel a következő napi csúcsmászásra. Szállás: kemping. (Panorama Klettersteig túratáv: 5 km, nehézség: C-D, menetidő: 3-4 óra, szint: 630 méter fel/le.)

A korai kelés után összepakoljuk sátrainkat, majd az alig 15 percre fekvő Ankogelbahn alsó állomásához utazunk. Az első felvonók egyikével kelünk útnak, hogy 1400 méter szintet letudva alig 20 perc alatt már a 2630 méteren fekvő felső állomáson legyünk. A kilátás már innen is egészen pazar: karnyújtásnyira leszünk a közeli Hannoverhaus-tól, de látszódik majd aznapi túránk célja, a Magas-Tauern Ankogel-csoportjának névadó, és egyben legmagasabb tagja, a 3252 méteres Ankogel csúcsa is. A túra első szakaszában jól járható, folyamatosan emelkedő terepen jutunk el a Kleiner Ankogel előtti törmelékes, havas, jeges terephez, amelyen átkelve egy meredek kaptató végén már a 3096 méteres kis csúcson találjuk magunkat. Erőt gyűjtünk az utolsó szakaszra, ahol sokszor már kezeinket is használni kell majd a biztos haladáshoz, és néhol igencsak meredek, omladékos, sokszor kitett szakaszokon átkelve érjük majd a 3253 méteres Ankogelt. A csúcsfotók és némi pihenés után visszatérünk a felvonó felső állomásához, és a hazautazás ütemezésétől függően akár a Hannoverhaus teraszán is pihenhetünk még egyet. A lenti parkolóból aztán megkezdjük hazautunkat, Budapestre csak késő este érkezünk majd meg. (Túratáv: 7,5 km, menetidő: 6-7 óra, szint: 800 méter fel/le.)