Budapesten, a Hősök teréről, a Műcsarnok melletti parkolóból indulunk szombat reggel 6.00 órakor (az Időkeréktől). Találkozás 05.45-kor! Néhány órás buszozás után megérkezünk Tokajba. Elfoglaljuk Bodrog parti szállásunkat, majd strandruhát öltünk, felvesszük a kenukat és evezőket. Néhány instrukció és bíztató szó kíséretében vízre szállunk. Ismerkedünk a hajózással, és bemelegítésként a folyón elmegyünk a gátig. Itt átlépjük a hétköznapok kapuját, és beevezünk a béke birodalmába. Nézelődünk, figyeljük a hangokat és illatokat, lassan csordogálunk. Követjük a csatornák tekervényes útját, és ha megfelelő a tempónk, elérhetünk egy falut, Zalkodot. Kenuinkat a szélső házak mellett hagyva besétálhatunk egy üdítőért a helyi műintézménybe. Délután visszafordulunk. Útközben sokszor megállunk, hátradőlve megpihenünk, élvezve a Nap sugarait, gyönyörködve a békés tájban. Keresünk optimális mélységű szakaszt, ahol lehet hűsölni, néhány tempót úszni. Este melegebb ruhát öltünk, és Tokajban egy étteremben élvezhetjük a helyi halételeket (harcsapaprikás túrós csuszával, normál- és korhely halászlé, stb.). Ezt követően fakultatív program keretében borkóstolásra indulunk. A kulináris élvezetek mellett olyan információkkal fogunk gazdagodni, amivel bátran indulhatunk a Milliomosok Műsorában is. Hány literes a gönci hordó? Mi a puttony? Mi az aszú, hogyan készül az aszútészta? Miből lesz a fordítás, és miben különbözik ez a máslástól? A sok-sok borkészítési eljárás bizony kemény munkára hív: mindet meg kell kóstolnunk. A hazaút fáradalmaira és a holnapra is gondolva butykosainkat teletöltetjük, és csendben hazatérünk. Hazatérve egy rövid kitekintésre lesétálhatunk a folyópartra. Ilyenkor egészen más arcát mutatja a táj. Itt a sötét még sötétebb, mint otthon, jobban látszanak a csillagok is. Érzékeink ráállnak a hangokra, tekintetünket a feketeségbe fúrva legfeljebb árnyakat látunk. A csend is más, mint nappal. A hűvös, tiszta levegő páradús, együtt lélegzünk a természettel.

Reggeli után felöltjük evezős felszerelésünket, és összepakolunk. Holminkat egy kijelölt helyiségben letesszük. Ezután egy újabb útvonalon ismerkedünk az ártér labirintusával: a Balota-tavat keressük fel. Neve szláv eredetű, és mocsarat jelent. Így nem meglepő, hogy a feltöltődés nyomaként gazdag vízi növényzet övezi ezt a patkó alakú holtágat. Amint apadni kezd az ártér, és innen is visszahúzódik a víz, a felszínt ellepik a sekélyebb környezetet kedvelő növények, mint a kolokán. A morotvát kísérő erdőből fekete gólyák, réti sasok, barna kányák röppennek fel. Evezés közben az élővilágot csodálva, pihengetve élvezzük az életet. A sekélyebb szakaszokon gázolhatunk a felmelegedett, térdig érő vízben, vagy akár úszhatunk is egyet. Délután visszatérünk a vízibázisra. Kimossuk a kenukat, leadjuk az evezőket. A szálláson átöltözünk, és kortyolunk egy utolsót a jófajta tokaji levegőből. Büszkén tekintünk az ártérre, és a nádasok közé elrévedve tudjuk, testünkkel szolgáltuk a természetvédelmet. Vérünket adtuk a következő szúnyognemzedékért. Az esti órákban érünk Budapestre.