Budapesten a XI ker. Pázmány Péter sétány és a Magyar Tudósok krt. sarkán levő parkolónál (az ELTE új épületei mellett, a Petőfi-hídtól 5 percre az A38 Hajóval szemben) találkozunk reggel 05:50-kor. Gyors bepakolást követően útra kelünk és az M3-as autópálya felé vesszük az irányt. (Felszállási lehetőség: Geleji-pihenő, Debrecen, Berettyóújfalu.) A határt Ártándnál lépjük át, majd Nagyvárad (Oradea), Belényes (Beius), Vasaskőfalva (Pietroasa) településeket a hátunk mögött hagyva érkezünk meg a Bihar-hegység lábához. A Köves-körös majd a Boga völgyébe érve elkeskenyedik az aszfaltút, és látványos mészkő sziklafalak között, meredek szerpentineket leírva érkezünk majd meg a Pádis-fennsík kezdetéhez, a Scarita-nyereghez, ahol leparkolunk a buszunkkal. Kis táskáinkat magunkra véve először a víznyelőkkel tarkított Bál-rétet keresztezzük, amely egykoron „leányvásárok” színhelyéül szolgált a Mócok körében. A Gavoj-réthez érve már találkozunk a frissen csörgedező Vár-patak vizével, lent a faluban lakó helyi árusok és büfések így-úgy összetákolt kalyibáival, ahol helyi finomságokat lehet enni. A csábításnak még ellenállunk, és a Ponor-rét felé vesszük az irányt, amely Románia legnagyobb felszíni dolinája, a Bihar-hegységi háromlépcsős vízrendszer második foka, ahol a „Ponor-vízkeletből” felszínre kerülő Ponor-patak elnyelődik. Ez a víz kerül a felszín alatt később a Csodavárba, majd onnan Galbina-kőközbe, és végül a Körösökbe. Mostani túránkon a Csodavárig követjük a víz nyomát! A „kulisszák” sziklacsoport előtt elhaladva gyönyörű ősfenyvesek között túrázunk a Csodavár fantasztikus barlangszájához, a 60 m-es „Nagy-Portáléhoz”, amely Erdély legnagyobb barlangnyílása. Itt egy meredek törmeléklejtőn, lánc és vassodronyok segítségével lejjebb ereszkedünk a „Belső várudvar” mélyére. Keresztezzük a „Fischer-kőfolyást”, majd a „Tulogdi gábornál” kimászunk a Csodavár „Külső várudvarából”. A Cholnoky- és Papp-kilátókat érintve tekinthetünk majd le a Csodavár kettős katlanába, majd visszatérünk a Glavoj-rétre, ahol megkóstolhatjuk a helyiek által készített nagyon finom, intenzív ízvilággal bíró lángost és plăcintă-t. Kis feltöltődést követően visszasétálunk a buszhoz és Vartopra utazunk, ahol a szállásunk lesz. Táv:12 km. Szint: 400 m fel és le. Szállás: panzió. Ellátás: vacsora.

Bőséges reggelit követően egynapos hátizsákunkkal felkerekedünk és megcélozzuk az Erdélyi- szigethegység legmagasabb pontját, a Nagy-Bihart. A Vartop-nyeregben fekvő szállásunktól gyalog indulunk útnak, és a csak télen működő sífelvonó kíséretében meredeken felkaptatunk a gerincre. Az Alsó-havas gyephavasi hegyhátát elérve már tulajdonképpen „örömtúrázásban” folytatjuk utunk egészen a csúcsig, a lassan, éppen csak emelkedő gerincen. Utunk során érintjük a „Visszhangos-követ”, amely a mócok körében legendákkal átszőtt helynek számít, majd az 1510 méter magas Bihar-nyerget, amely hajdan fontos átjáró volt a Körös és Aranyos vidéke között, emellett pedig „leányvásárok” helyszínéül is szolgált. Már közel a Tv-reléállomás épületével ellátott csúcs, amelyhez azonban még majd’120 métert kell emelkednünk fél kilométeres távon. A csúcsról tiszta idő esetén páratlan 360 fokos panoráma terül elénk, amely minden fáradtságunkért kárpótolni fog. A „Nagy-Bihar panorámáját” hazánk első tudományos barlangkutatója Schmidl Adolf 1863-ban rajzolta meg, amely fontos lépcsőfok volt a Szigethegység tudományos feltárásában. Extrém tiszta idő esetén egész Erdélyt keresztbe lehet látni a Radnai-havasoktól a Déli-Kárpátok vonulatáig, a Nagy-Alföldtől a Gyalui-havasokig. Miután kigyönyörködtük magunkat visszasétálunk Vartopra és egy búcsúest keretében megünnepeljük az aznapi teljesítményünket. Táv: 21 km. Szint: 1070 m fel és le. Szállás: panzió. Ellátás: reggeli és vacsora.

Reggelink elfogyasztása után bepakolunk a buszunkba, de még nem indulunk el haza, hanem egy kisebb körtúra keretében megnézzük a hegység nagy nevezetességének számító Rozsdás- szakadékot. Túránkat vartopról indítjuk, az aszfaltút mellett kezdődő völgy bejáratánál. Sűrű fenyvesek között emelkedünk a nem túl jól karbantartott turistaúton, amíg egy tisztásra nem érünk. A „pádis zöld” gyepet követve egyszer csak eltűnik lábunk alól a talaj, és egy 200 méter mély, igen széles szakadék peremén találjuk magunkat, amit az erdélyiek egyszerűen csak „rozsdásként” emlegetnek. A fenyvesekkel övezett szakadék egy időszakosan működő patak hátravágódása során alakult ki a törmelékes üledékes kőzetben. Ez a folyamat a mai napig tart és folyamatosan hátrál a völgy. A panoráma kép elkészítése után a turistaösvényt követve az erdőbe sétálunk és szép panorámák mellett megkerüljük a Bak-hát csúcsát. Erdőszéli kilátó-pontjainkról remek képek nyílnak a Béli-hegység, a Királyerdő, a Belényesi-medence vidékére, és a Bihar- hegység belső északi részeire is. Körtúránk befejeztével visszasétálunk Vartopra, és egy egészségügyi szünetet követően buszra szállunk, majd megkezdjük hazautazásunkat. Táv: 7 km. Szint: 430 m fel és le. Ellátás: reggeli.