Várhatóan a délelőtti órákban érkezünk meg Szamoa második legnagyobb szigetére, Upolura. A reptérről jó fél óra az út Apiába az ország kicsiny, ámde élettől nyüzsgő fővárosába. A szállás elfoglalása után besétálunk a belvárosba, friss kókusztejjel hűtjük magunkat a piacon, miközben próbálunk hozzászokni az állandó meleghez és magas páratartalomhoz. (Repülőjárattól függően a pontos megérkezés időpontja még bizonytalan, így erre a napra még konkrét programot nem terveztünk).

Reggel összepakolunk, és nagyobb csomagjainkat a szálláson hagyva ismét besétálunk a városba. A különleges tengeri csemegéket kínáló halpiac, az egzotikus gyümölcsökkel teli vásárcsarnok kötelező látnivalók, de a kesze-kusza utcákon is megéri bolyongani, nézelődni, szóba elegyedni a barátságos helyiekkel. Érdemes pénzt is váltani, mert a sziget többi részén erre nem lesz lehetőségünk. Aztán helyi buszra szállunk, hogy felkeressük azt a város határában álló kúriát, ahol a sziget nagy mesélője, a skót születésű, de tüdőbetegsége kezelésére ide utazó író, Robert Louis Stevenson (Kincses sziget, Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete) életének utolsó éveit töltötte. Felkapaszkodunk a ház fölé magasodó dombra is, az író végső nyughelyéhez, lélegzetelállító kilátás nyílik a fővárosra és a messzeségbe nyúló óceánra. Kora délután, miután magunkhoz vettünk minden csomagunkat, ismét buszra szállunk, hogy felejthetetlen másfél órás zötykölődés alatt most már igazából belekóstoljunk Szamoa egyik nem hivatalos extrém sportjába, a buszozásba. Ehhez tudni kell, hogy a fapados járművek még csak félig telinek számítanak, mikor minden hely foglalt. Az újonnan felszállók a már ülők ölébe ülnek, kihasználva minden egyes légköbmétert. A cél Lalomanu, a sziget csücskén megbúvó, fehér homokkal behintett partjáról ismert kis falu. A következő két éjszakát ott töltjük. A lemenő nap fényében, festői trópusi környezetben megtartjuk ismerkedési estünket.

Az óceánparttól néhány lépésnyire ébredünk nyitott oldalú polinéz házakban. Reggeli előtt akár mártózhatunk is egyet a folyton kellemesen meleg, türkizkék vízben. Nincs sehova sietni, a mai nap a pihenésé. Akár könnyű öltözetben, egy könyvvel a pálmafák árnyékban, akár a parton sétálva különböző rákok nyomában. Vagy aktívan, kajakban ülve a szomszéd kis szigetek teknősei után kutatva, esetleg a közeli korallok felett sznorkelingezve. A néhány méteres vízben úszva a magukat mit sem zavartató színes halak között, mintha csak egy hatalmas trópusi akváriumba merültünk volna. Az ember ki sem akar jönni a kellemes vízből, ha csak nem azért, hogy a főépület melletti fára akasztott ízletes banánfürtről néhányat lecsavarjon ebédre. Estére kicsit enyhül a hőség, jól esik a falubéliek által készített, főleg helyi fogásokból álló vacsora.

Reggeli után még belefér egy gyors fürdőzés, aztán bérelt kisbuszba szállunk, hogy a sziget turisták által kevésbé látogatott déli részén utazunk végig. Első megállónk a To Sua árok, a sziklába mosott mélyedés, ami alulról a tengerrel áll összeköttetésben. Négyemeletnyi létrán ereszkedhetnek alá az igazán bátrak egy gyors merülésre. Dagálykor a beáramló víz körbe-körbe örvénylik, egyedülálló élményt nyújtva a benne áramlóknak. Továbbhaladva még többször lassítunk, megállunk, felkeresve pálmafákkal telitűzdelt, rejtett partokat, látványos helyeket. Az egyik ilyen megállónk az 54 méterről alázuhanó Sopo'aga vízesés, melyre a legjobb kilátópont egy helyi kertjéből nyílik. A Visszatérés a Paradicsomba part tényleg azt nyújtja, amit a neve ígér. Itt forgatták 1951-ban Gary Cooper azonos című filmjét, innen a név és az tette híressé a partszakaszt. Délután megérkezünk a sziget nyugati csücskébe, ahol kompra szállunk, hogy átkeljünk Szamoa másik főszigetére Savai'i-ra. Ha szerencsénk van játékos delfineket és óriási teknősöket pillanthatunk meg a fedélzetről. Megérkezés után elsétálunk a közeli szállásig, ahol a következő éjszakát töltjük.

Ismét kisbuszba szállunk, hogy megkezdjük két napos sziget-kerülő túránkat. Savai’i csendesebb, talán eredetibb, mint Upolu, ide kevesebb turista érkezik, pedig a helyiek, persze főleg a savai’iak szerint ez a térség legszebb szigete. S erről személyesen is meggyőződünk a nap folyamán. Elsőként az Afu Aau vízesést keressük fel, ahol mi is megtehetjük, amit a trópusokon játszódó film hősei: a vízesés alatt egy hűs tavacskában úszkálni. A paradicsomi csobbanáshoz alig fél órás dzsungeltúra vezet. Következő megállónk a fekete, vulkanikus sziklákkal borított part, ahol megcsodálhatjuk az Alofaaga Blowhole-okat, ahogy a partnak csapódó hullámok a kőzet résein keresztül, mint hatalmas gejzír, a magasba törnek. Néhány taláért akár azt is bemutatják, hogy milyen magasra repül a kitörés előtt a résbe ejtett kókuszdió. Késő délutánra érkezünk a sziget nyugati csücskébe, ahol a sziklára festett fehér kereszt jelzi: ez a világ legnyugatibb pontja. Faleinktól ismét csak néhány lépés a tenger. A pálmafákkal határolt homokos parton ülve, a frissen fogott halból készített vacsora elfogyasztása után, a naplementét nézve, úgy érzi az ember, mintha egy lakatlan sziget szerencsés látogatója lenne.

A reggel lassan indul és a délelőtt folyamán sem kell sietnünk sehova. Tölthetjük azt a parton, vagy a kókuszerdőben barangolva. Érdemes a sziget ezen részén is a víz alá merülni, mert másmilyen színes halakban, új korallokban gyönyörködhetünk. Később együtt felkeresünk egy romtemplomot, ami a 91-es nagy vihar martalékává vált. Dél körül összepakolunk és a sziget északi partja mentén buszozunk tovább. Félórányi utazás után letérünk a főútról, hogy egy különleges barlangot, egy lávakürtőt keressünk fel, nem messze Paia kicsiny településétől. A falu egyik vezetője kalauzol minket, aki nélkül nehezen bukkannánk rá a bejáratra. Szűk résen ereszkedünk alá a föld gyomrába, a Törpék Barlangjába, hogy ott barangoljunk, ahol egykor forró láva folyt. Az estét Lano barátságos településén, a tengerparton álló falekban töltjük.

Reggel korán indulunk, hogy befejezzük a szigetkört és Salelologában elérjük az első kompot. Útközben megállunk, hogy rövid sétát tegyünk azon a lávamezőn, amit a Matavanu hegy kitörése eredményezett. A fekete, összegyűrt kőzet repedésein növények törnek elő, házak állnak rajta. Érdekes és lenyűgöző látvány. A már ismert átkelés után visszaérkezünk Upolura, azonban nem sok időt töltünk a szigeten. Csak éppen annyit, hogy lebuszozzunk a közeli kisebb kikötőbe, ahol ismét tengerre szállunk. Egy napos különleges kalandban lehet részünk. Kis motoros csónakon átkelünk az Upolu és Savai’i szigetek között fekvő Manono-ra, ahol az éjszakát egy szamoai család házában töltjük. Beleláthatunk mindennapjaikba, beszélgethetünk velük, együtt étkezünk és imádkozunk. Aki a tegnapi túra után érez még magában késztetést, körbesétálhatja a szigetet. Alig két óra gyaloglás, négy falu és néhány száz ember. Jellegzetesen mindenki barátságos és közvetlen.

A délelőttöt még a család vendégszeretetétől övezve töltjük. Hosszú alvásra senki ne számítson, a gyerekek a napfelkeltétől kezdve hangosak és elevenek. Aki tegnap nem tette, még van lehetősége egy sétára, vagy egy úszásra a sziget körül. Dél körül indulunk vissza Upolura. Ne várjunk gyorsaságot, inkább nézelődjünk és csodáljuk a tájat, a pálmafákat és a türkizkék vizet. Valamikor délután érkezünk vissza Apiába. Délután szabadprogram a fővárosban. Ha eddig nem tettük, sétáljunk a tengerparton, a poros utcákon, vagy ugorjunk be a piacra valami helyi csemegéért.

Reggeli után irány a repülőtér, cél Amerikai Szamoa. Ha megérkezésünkkor sötét vagy felhős volt az ég, most bízhatunk abban, hogy csodás kilátásunk lesz a korallzátonnyal övezett, kék óceán által ölelt szigetekre. Rövid repülés után érkezünk meg az ország fő szigetére Tutuilára. Elfoglaljuk szállásunkat, ahol három éjszakát töltünk, majd felkeressük az ország fővárosát Pago Pago-t. Az 5 ezer lelket számláló kis település egy látványos, hegyekkel övezett tengeröböl mellet fekszik. Az egykori vulkán szétrobbant kalderájába benyomult tengervíz hozta létre ezt, a világ egyik legszebbnek tartott öblét. Rövid sétára indulunk, útba ejtve a kikötőt, a már üzemen kívüli felvonóállomás épületét, a piacot, aztán szabadprogram. A Szamoa történelmét bemutató, ingyenes J.P. Haydon múzeumba is érdemes ellátogatni.

Reggel buszra szállunk, álkelünk a fővárost körbeölelő hágón, le az északi partra Vatai településére. Onnan indítjuk félnapos túránkat, melynek csúcsa a 491 méteres Alava hegy. Az alig 5 kilométeres távot két óra alatt tesszük meg, esőerdőben néhol nehezen járható úton, alkalmanként vaslétrákon kapaszkodva felfelé. De a kilátás megéri. A magasból csodálhatjuk meg a világhíres tengeröblöt. Alattunk jobbra a város apró házai, balra a Rainmaker (Esőcsináló) hegy, mely nem véletlenül kapta ezt a nevet, évente 5 méter csapadék hullik rá. Egy darabig még a hágón sétálunk, az Amerikai Szamoa Nemzeti Park területén, csodás panorámával övezve. Ha szerencsénk van valamelyik tengeröbölben bálnákat vagy játékos delfineket pillanthatunk meg. Az ereszkedés már nem olyan fárasztó, 2 óra alatt 8 kilométert teszünk meg. A nap hátralévő részét a sziget egyik legszebb strandján az Alega parton töltjük. Úszni, a korallok fölött lebegve a színes halakat lesni vagy egyszerűen pihenni az árnyékban egy jó könyvvel, ezek a délután főbb kihívásai. Vagy beülhetünk Tisa Mezítlábas Bárjába néhány jéghideg sörre.

Elbúcsúzunk a szigettől, hogy átrepüljünk a 100 kilométerre lévő Ofu-Olosega ikerszigetére, Amerikai Szamoa ékkövére. Hívogató tengerpartjával és égbetörő csúcsaival ez az a hely, ahol kalandorok és eltévedt nászutasok sétálnak elmélázva a háborítatlan partokon, az elhagyott paradicsom, ahol tényleg áll az idő, ahol gyakorlatilag nincs közlekedés, ahol úgy érezhetjük magunkat, mintha Robinson Crusoe lakatlan szigetére kerültünk volna. A levegőből akár masninak vagy csokornyakkendőnek tűnő sziget is vulkanikus eredetű, egy hatalmas régvolt vulkán peremének északi része. Elfoglaljuk szállásunkat, a sziget kevés szálláshelyeinek egyikében, majd körbesétálunk, megkeressük kedvenc partunkat, pálmafánkat.

A mai napot Ofu szigetének szenteljük. Irány a 4 kilométer hosszú, fehér homokos, pálmákkal határolt Ofu part, ahol a mi lábainkon kívül csak a madarak és a rákok hagynak nyomot a homokban. A nap folyamán felkapaszkodunk a sziget alig 500 méteres csúcsára, először a parton majd az erdőben haladva felfelé. Aki már unja a strandolást, az úszkálást és vállalkozik egy félnapos sétára, ismét lenyűgöző kilátásban lehet része.

Olosega szigetére teszünk ma látogatást. Csak úgy gyalogszerrel, végig a parton, az egykori kráter oldalában, akár úton, homokon vagy vízben sétálva. Olyan közel áll egymáshoz a két sziget, hogy száraz lábbal, hídon kelünk át az őket elválasztó csatornán, aminek erős sodrású vízébe helyi gyerekek, amolyan turista látványosságként, előszeretettel vetik bele magukat. A szigettel azonos nevű településen átsétálva érjük el a Mega pontot, ahonnan kinézve érezhetjük meg, mennyire távol vagyunk mindentől. Útközben új partszakaszon teríthetjük le a törölközőt vagy csatolhatjuk fel a békatalpakat. Úgy fogjuk érezni, mienk az egész sziget.

Reggel még egy gyors fürdőzés és indulunk vissza Pago-Pago érintésével Apiába. Elfoglaljuk szálláshelyünket és a most annyira zsúfoltnak és mozgalmasnak tűnő város utcái, boltjai közé vetjük magunkat. Szabadprogram.

A mai a tartaléknap. Apiában már mindent láttunk, kivéve a város délnyugati, külső szegletében lévő Papasee’a Csúszkáló Sziklát (Sliding Rock), ami igazából egy vízesés, melynek csúszós szikláin a helyi fiatalok és a merész külföldiek nyaktörően manőverezve csúszkálnak le. Lehet fekve, ülve és állva is, a kicsi, a nagy és a hatalmas sziklák közül választva próbára tenni bátorságunkat. Aki még mindig halakat szeretne látni, annak érdemes felkeresni a város észak-keleti felében a Palolo Mélytengeri Rezervátumot, ahol a sekély zátony hirtelen a mélybe szakad és sokféle színben pompázó halak és korallok borítják annak meredek falát. Este búcsúvacsorára gyűlünk össze, hogy együtt elevenítsük fel ennek a paradicsomi utazásnak a legemlékezetesebb pillanatait.

A nap folyamán megkezdjük több átszállásos utunkat haza Magyarországra.