Transzfer esetén találkozó 2020. augusztus 6-án 05:15 órakor a XI ker. Szent Gellért tér és Műegyetem rakpart sarkán levő parkolónál (az M4-es metró állomása mellett). Indulás 5:30 órakor. Egy fehér Volkswagen kisbuszt keressetek Eupolisz logókkal. Helyszíni találkozó 14:00-kor, közvetlenül a Zugspitze lábánál. Egy gyors megbeszélés után összekészítjük kétnapi felszerelésünket, amivel majd ma beköltözünk a Höllental-völgyben álló, frissen épült menedékházba, ahonnan holnap hajnalban a nagy mászásra indulunk. Ezután együtt indulunk a gyalogtúrásokkal a Höllentalklammba, a Wetterstein-hegység egyik lélegzetelállító szurdokába. Hammersbach településétől egyre meredekebbé váló út visz fel a szoros bejáratáig, ahol az igazi kaland kezdődik. Egy kapun bejutva sziklába vágott lépcsők, alagutak és korlátok kísérnek végig a dübörgő patak mentén. A Höllentalklammot a gleccserek olvadékvize alakította ki, a víz most is jelen van mindenhol: folyik a mennyezetről, de átsétálunk vízesések alatt is, és gázolunk majd tócsákban. A szoroson áthaladva a patak völgye kiszélesedik, itt egy régi vízi erőmű romjai után a völgy meredek oldalán felkaptatva feljutunk a felső gleccservölgybe, amelynek kezdetén található a Höllentalangerhütte. Itt ebédelünk egy nagyot, megcsodáljuk a környező hegyeket. Felszerelésünket letesszük, szállásunkat elfoglaljuk, és rápihenünk a holnapi csúcslátogatásra, melynek célja Németország legmagasabb pontja, a "tiszteletbeli 3000-es" Zugspitze. Vacsoraidőben ismerkedési estet tartunk. Szállás: menedékházban. (Táv: kb. 6 km, szint 800 m fel, menetidő: 3-4 óra. A túrához fontos az esőkabát és a stabil, vízálló cipő vagy bakancs!)

Kora hajnalban kelünk. Szállásunkról elindulva eleinte egy kiszáradt folyómederben köves, törmelékes terepen gyalogolunk, míg el nem érjük a völgy végét jelző sziklafalat. Itt felvesszük a via ferrata felszerelésünket, és megkezdjük, amiért jöttünk: nekivágunk a B-C nehézségű Höllental Klettersteignek. Az első sziklafal nem túl magas, de annál kalandosabb: helyenként a lábunk alatt csak a falból kiálló vasrudak, kezünk ügyében csak a biztosítást adó vashuzalok vannak. Máshol létrák vagy kampók segítségével tudunk felfelé haladni. Miután feljutottunk a sziklafal tetejére, meredeken ível az ösvény felfelé. Itt ismét gyalogtúra következik, míg elérjük a Höllental-gleccsert. Felcsatoljuk a hágóvasunkat, és óvatosan végiggyalogolunk a kissé olvadt gleccseren. Ha ezzel a szakasszal is megbirkóztunk, jöhet az igazi ferrata egészen a csúcsig. A beszállástól eltekintve könnyű, ám annál látványosabb vasalt úton kapaszkodunk. Fent, 2962 méteren már nagy lesz a nyüzsgés, ugyanis a hegycsúcs az osztrák-német határon található, és három felvonó szállítja ide utasait. Kikerüljük a félcipős turistákat, elkészítjük a csúcsfotónkat, majd elfogyasztjuk a jól megérdemelt csúcscsokinkat és -sörünket. Felvonóval megyünk le az Eibsee partjára, ahol mászás után megfáradt testünket jól kiáztathatjuk a tó kristálytiszta, türkiz színű vizében, és csodáljuk a fölénk magasló Zugspitze és Alpspitze csúcsát. Túránk végeztével visszasétálunk járműveinkhez és szállásunkra utazunk, ahol két éjszakát töltünk.és szállásunkra utazunk, ahol két éjszakát töltünk. Szállás: szálloda. Táv: kb. 7 km, szint: 1600 m fel, menetidő: 8-10 óra.

Reggel ismét összepakoljuk via ferrata felszerelésünket, majd elindulunk a következő alpesi klettersteig-túránkra. A mai napon az Alpspitze 2628 méter magas csúcsának megmászása a célunk. Felvitetjük magunkat a felvonóval a Kreuzeckhaushoz, ahonnan továbbsétálunk a közeli Hochalm felvonó állomásra. Innen pár perc alatt feljutunk az Osterfelderkopf (2050 méter) nevű kilátópontra, ahonnan remekbe szabott képeket készíthetünk az alattunk elterülő Garmisch-Partenkirchenről és a környező hegyekről. Innen jó negyed óra séta után érjük el az Alpspitze Klettersteig (B) beszállását. Kezdésként függőleges fal fogad minket, amelybe U alakú vaskampókat fúrtak. Ezeken felmászva érünk fel egy kisebb gerincre, ahonnan rálátunk a Zugspitzére és a Höllental völgyre. Innen az út egyre meredekebben vezet felfelé az északi gerincen. A gerincet követve egy kicsit technikásabb részen jutunk fel a csúcsra. Ott előkerülnek a csúcscsokik, majd némi pihenés, ámulás után felkészülünk a meredek leereszkedésre a Nordwandsteigen. Óvatosan haladunk a törmelékes, meredek, sziklás részen, mígnem lankásabbá válik az utunk. Bár helyenként lesznek beépített kötelek is, itt mindenképp fontos a megfelelő lépésbiztonság! Miután leértünk erről a szakaszról, harántolva folytatjuk az utat, és átkelünk két kisebb alagúton is. (Nem baj, ha van nálunk fejlámpa.) A másodikból kiérve feltűnik a már ismert Osterfelderkopf. A hüttében elfogyasztjuk a jól megérdemelt hideg sörünket és a felvonókkal visszatérünk a völgybe, majd a szállásunkra utazunk, ahol az éjszakát töltjük. Táv: kb. 7 km, szint: 800 m fel/le, menetidő: 6-7 óra.

Reggeli, és búcsúzkodás után haza indulunk. Mivel nagy útra vállalkozunk, így egy rövid pihenővel megtörjük az Autobahn monotonitását. A kevésbé ismert, és Bajor-tengernek becézett Chiemsee habjaiban tudunk egy frissítő fürdést végezni. Ennél a gleccser által vájt, így sekély és könnyen felmelegedő tónál körülbelül 1,5-2 órát töltünk el vérmérséklet szerint. Ezután ismét vár az autópálya, folytatjuk utunkat Magyarország felé. Érkezés Budapestre a késő esti órákban.