“Ha egy szóval kellene jellemeznem, hogy éreztem magam a hétvégi túrán, akkor az a következő: eufória. Ha bővebben válaszolhatok, íme a magyarázat: először utaztam veletek és először túráztam magashegységben. Nos, sem rátok, sem a hegyre nem lehet panasz! Életemben először jutottam fel "önerőből" 2500 m magasságig. Furcsa ilyesmivel "hencegnem" felétek, akik kb. heti rendszerességgel mászkáltok ennél magasabb hegyekre, de biztosan megértitek a saját, eddig határaimnak hitt vonalak átlépése felett érzett örömöm és büszkeségem. Ez a túra bármilyen önismereti tréningnél többet ért, szuper önigazolás volt, életre szóló "élménykonzervet" szereztem. A túra csúcspontja "értelemszerűen" a csúcsmászás volt, amit az eufória szóval próbáltam leírni, de a túra többi részét is imádtam. Hazatérés óta átszellemült mosollyal mászkálok a világban és tervezgetem a következő utam. Hát, valahogy így éreztem magam és természetesen sűrűn reklámozom ezt az utat az ismerősöknek. Tamásnak, Péternek és Szilveszternek ezúton is köszi mindent!”

“Az Eupoliszt azért választom mindig, mert az adott időn, és térségen belül a lehetőséghez mérten beletöltenek minden olyan programot ami ott az egyén érdeklődését kielégíti, bár ez kicsit túlzsúfoltnak tűnik, de én nem éreztem azt, hogy nem volt érdemes az adott túrát választanom. Tehát a kollégák akik a program összeállításán fáradoznak is megérdemlik a pozitívumokat.

Nekem ez volt az első négybakancsosom, így természetesnek éreztem azt, hogy picit nehezebb lesz az előzőeknél. A megfelelő tervezésre, és előrelátásra vall az is, hogy volt választási lehetőség, aki nem szeretné a megerőltető csúcshódítást megpróbálni, az egy könnyebb alternatívát is igénybe vehetett. Külön köszönet a túravezetőknek, a türelmükért és a hozzáállásukért - mert én szeretek a túra közben nézelődni, gyönyörködni a tájban, fényképezgetni - hogy nem siettetek és nem hajtották az embert.

A fönti véleménynyilvánításaimból leszűrhető az el nem évülő érdem az Eupolisz gárdája felé, a várakozásaimnak megfelelő élményben részesültem, amelynek nincsenek felejthető mozzanatai. Az út csúcspontja természetesen az, hogy az eltervezett céljaimat elértem, és feljutottam a Rysy menedékházig! (sajnos a csúcsig nem, mert az időjárás és az én erőnlétem megakadályozott ebben) Ami az élmény teljességét nem befolyásolta. Természetesen ha módom nyílik a javaslatain az ismerőseim felé megteszem.”