Találkozó 6:00-kor a XI ker. Szent Gellért tér és Műegyetem rakpart sarkán levő parkolónál (az M4-es metró állomása mellett). Egy fehér Volkswagen kisbuszt keressetek, Eupolisz logókkal. Utunk kb. 4-5 órát vesz igénybe, így valamikor a délelőtti órákban érkezünk meg a kiszemelt parkolóba a Sziléziai-menedékház mellé. Leparkolást követően megindulunk a Lengyel-nyereg (2200 m) felé a sárga jelzésű turistaúton, melynek legnehezebb szakaszát láncokkal biztosították. Útvonalunk a Felkai-völgyön keresztül vezet a csúcsra, ezen kb. 2 óra 30 perc alatt juthatunk fel a Kis-Viszókára, tapasztalt túrázók azonban ennél rövidebb idő alatt is teljesíthetik a távot. A Felkai-Hosszú-tótól már látható a Lengyel-nyereg, ahol a nyereg előtti utolsó szakaszon láncok könnyítik meg a haladást. A Lengyel-nyeregben tartott rövid pihenő után elkezdünk mászni legmagasabb úti célunk, a Kis-Viszóka felé. Az útvonal kezdete csodálatosan szép fekvésű, vad környezetben fekszik, ezen a szakaszon megfelelő fizikai állóképesség és ügyesség szükséges. Az ösvény egyre nyitottabb terepen halad, de továbbra is meredeken visz felfelé, az utolsó szakaszon törmeléken szerpentinezve. Amennyiben az időjárás engedi a csúcsról megcsodálhatjuk a Nagy-Tarpataki-völgyre nyíló kilátást, és feltűnik előttünk a Nagyszalóki-csúcs felé vezető teljes gerinc: a Bibircs, a Szalóki-tornyok, a Szalóki-púpok, és maga a Nagyszalóki-csúcs. A csúcshódítás közben felidézhetjük, hogy a csúcs első ismert megmászója dr. Jármay László volt, 1888-ban, de szinte biztosra vehető, hogy előtte már mások is jártak ezen a jól megközelíthető csú­cson. Rövid pihenő után ugyanazon az útvonalon ereszkedünk le a Lengyel-nyeregbe, ahol feljöttünk, majd tovább ereszkedve megyünk tovább a szállásunkként szolgáló Sziléziai-menedékházhoz. A menedékházban elfogyasztott estebédnek köszönhetően nyugodtan hajhatjuk álomra fejünket, hogy másnap kipihenve búcsúzzunk e fenséges tájtól. Szint: 760 m fel, 760 m le, táv: 8 km, menetidő: 4-5 óra. Szállás: menedékházban, több ágyas szobában, ellátás: önellátó.

A tegnapi komoly túra után kényelmesen megreggelizünk a magunkkal hozott vagy időközben vásároltakból, majd buszba szállunk, s megkezdjük utunkat Budapestre, ahová a kora délutáni órákban érkezünk meg. Útközben egy fél órás kitérő erejéig meglátogatjuk a híres Gombaszögi-barlangot. A Gombaszögi-barlang 1525 m hosszú folyóvizes forrásbarlang. Két szintje folyóvíz által kialakított ovális hasadékjárat, amely helyenként termekké szélesedik. A felsőbb szint 5 - 10 méterrel a Fekete-patak aktív medre felett helyezkedik el. A felső szint Száraz-folyosóját azok a vizek alakították ki, amelyek jelenleg időszakosan jelennek meg a Márvány-terem 10 m mély kútjában. A barlang egyedülálló vékony szalmacseppköveivel tűnik ki, amelyek 3 m hosszúságot is elérnek. Járataiban a sztalaktitok, sztalagmitok más formái, valamint cseppkő lefolyások és bekérgeződések is találhatók. A barlang állatvilágából figyelemreméltó a Typhloiulus sp. nevű ikerszelvényes, amely 26 mm testhosszával a legnagyobb valódi barlanglakó gerinctelen állat Szlovákiában. A barlangban denevérek csak igen ritkán, tavasszal fordulnak elő. Az utóbbi időkben a bejárati részben foltos szalamandrák (Salamandra salamandra) tartózkodnak ősztől tavaszig. A barlang látogatható részének hossza 285 m, mivel azonban csaknem az egész útvonalon kétszer megyünk keresztül, hossza 530 m. A látogatás időtartama 30 perc. Az útvonal szintkülönbsége minimális, csupán 7-8 m. A látogatási útvonalon található lépcsőfokok száma 87. A barlang hőmérséklete 9 - 9,4°C.